A közelmúltban nőjogi és egyéb társadalmi mozgalmak széles skálája tüntetett a “nőgyilkosság” fogalomkörének büntető törvénykönyvi tipifikálásáért.
“Nem akarunk meghalni, pláne nem olyan ostobaságok miatt, mint a társadalmunkban mélyen gyökerező férfiuralom. Nem lehet elfogadott társadalmi norma, hogy a férj verje a feleségét, mert az odaégette az ebédet, vagy nem mosta ki a szennyest. Ennek egyszer és mindenkorra véget kell vetni” – nyilatkozta az infosurhoy-nak Johanna, egy, a vezetékneve elhallgatását kérő nőjogi aktivista.
Az adatok valóban aggodalomra adnak okot, 2012-ben 234, míg 2011-ben 251, 2010-ben pedig 243 nő esett gyilkosság áldozatául a dél-amerikai országban.
Az általános társadalmi felháborodásra reagált az intézményes politikai is: a jelenleg parlamenti vita alatt álló új ecuadori büntető törvénykönyv speciális szankciókkal sújtja a nők elleni erőszakos bűncselekményeket.
Az új Átfogó Büntető törvénykönyvben – melyet éppen most tárgyalnak az ecuadori honatyák – jelentős újítás, hogy 28 év letöltendő börtönbüntetésben maximalizálja a nők ellen elkövetett gyilkosság bűntettét, míg ez idáig egy szándékos emberölés esetében 25 év a legmagasabb kiszabható büntetési tétel.
“Annak ellenére, hogy a nőgyilkosság Latin-Amerikában rendkívül elterjedt bűncselekmény a régió igazságszolgáltatási rendszereinek döntő többsége nem tekinti az általános gyilkosságnál súlyosabb bűntettnek, a nők sérelmére elkövetett emberölést, sőt még csak nem is tekinti különálló bűncselekménynek.” – mondta Galo Chiriboga ecuadori államügyész.
A 2010-ben a parlament elé terjesztett és nemsokára végső szavazásra bocsájtott új büntető törvénykönyv rendelkezése szerint nőgyilkosságnak tekintendő minden olyan erőszakos bűncselekmény, “melyet az áldozat női mivolta elleni támadásként követnek el, a törvényben foglalt feltételek szerint.”
Az ecuadori nemzeti statisztikai iroda adatai szerint ecuadori nők milliói voltak alanyai nemi alapú erőszakos támadásoknak az elmúlt években – 2012-ben például az ország női lakosságának egészen elképesztő, 60%-a szenvedett ilyen, vagy olyan formában nemi indíttatású erőszakos támadást. Az esetek 76%-ban az agresszor a sértettel élet-, vagy házastársi kapcsolatot ápolt.
Az új büntetőtörvénykönyv elfogadása mellett az ecuadori közszféra nagy fontosságot tulajdonít a káros társadalmi és kulturális beidegződések felszámolásának – melyet nem a bíróságokon, hanem az iskolapadban kíván véghezvinni.
María Paula Romo jogász szerint “a nők elleni erőszakot csak akkor lehet felszámolni, ha a törvényi szabályozást megfelelő oktatási politikák is kísérik, melyek megkérdőjelezik a macsiszta közhelyeket, és egy teljesen új értékrenden alapuló közerkölcsöt tanítanak meg az állampolgároknak. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a társadalom összes szegmensét elkötelezzük a nemek közötti egyenlőség és a toleráns állampolgári kultúra kialakítása mellett.”