A Mikulás-legenda sötét titkai
Izgatottan nézegetik csizmáikat a gyerekek december 6-án. A Mikulás okozta nagy örömöt az sem árnyékolja, ha valakinek virgács is van a csomagjában. Nem volt ám ez mindig így. A legendák szerint szörnyű gyerekgyilkosságra vezethető vissza a Krampusz figurája.
Jól tudjuk, hogy Mikulás ünnepén a 3-4. században élt jóságos keresztény papra, Szent Miklósra emlékezünk. A mellette rosszcsontkodó krampuszokat viszont csonkítással és gyermekgyilkossággal hozzák összefüggésbe a különböző európai mesék.
Közülük a legvéresebb a 17. századi Franciaországból ered. Állítólag három gyereket gyilkolt meg szörnyen kegyetlenül boltjában egy hentes. Testüket feldarabolta és a sókádban rejtette el. Némely változatok a kannibalizmust is emlegetik. Szent Miklós azonban felélesztette az áldozatokat és visszaadta őket szüleiknek. A gyilkost pedig arra kárhoztatta, hogy társa legyen az örökkévalóságban.
Belgiumban és Hollandiában Fekete Péternek (Zwarte Pieten) nevezik a Mikulás segítőit. A legenda szerint ők kicsit sem voltak barátságosak a francia hentesnél. Állítólag a rossz gyerekeket elrabolták és zsákba kötözték.
A Krampusz elnevezése a német folklórból ered. Itt is társa a Mikulásnak és barlangjába hurcolja a rossz gyerekeket. Korábban részeg fiatalok szőrös ördögnek öltözve jelenítették meg december 5. éjjelén, amikor kolompokat kongatva és láncokat csörgetve riogatták a gyerekeket. Ezt a szokást azonban pogány hagyományokra hivatkozva korlátozta a katolikus egyház. Akárcsak a nácik, akik szerint a szociáldemokraták találták ki az egészet.