Ha előre tudnak a merényletekről a titkosszolgálatok, miért nem lépnek? – interjú

– Az amerikai 9/11, vagy a mostani párizsi terrortámadás után is kiderült, hogy a hírszerzés tudott az elkövetőkről, esetleg a terveikről is. Miért nem léptek?
– Először is nagyon nehéz a terroristasejteket felfedezni. Az elektronikai eszközök lehallgatása és az adatok összegyűjtése, majd bizonyos kulcsszavakra való szűrése – amit egyébként keresőrobotokkal el is végeznek – csak az egyik része a feladatnak. Mindenképpen ki kell értékelni ezeket az információkat, hogy mennyire hitelesek. Óriási jelentősége van az emberi tényezőnek, az értékelést végzők felkészültségének és tapasztalatának, hogy feltárják az összefüggéseket. Alapvetően két probléma lehet ezzel. Az egyik, hogy elsiklanak bizonyos információk fölött. A másik pedig a kapacitáshiány, ami túl nagy terhet ró rájuk, így sajnos hibázhatnak is. Franciaországban már olyan sok személlyel (kb.: 1000-2000 fő) kapcsolatban vetődött fel a terrorgyanú, hogy képtelenség megfelelő mennyiségű embert rájuk állítani. A szakirodalom szerint egy potenciális elkövetőt legalább 4-5 embernek kellene figyelnie. Az egész életvitelét, családi és ismerősi hálóját fel kell térképezni. Ez nagyon-nagyon költséges dolog. Ráadásul demokráciákban nem lehet évekig megfigyelni valakit komoly bizonyíték nélkül. A párizsi merénylet kapcsán kiderült, hogy Belgium, ahonnan ugye több merénylő is indult, terrorelhárítás szempontjából nagyon gyenge állam.

– Ezt hogy kell érteni?
– Belgiumban a flamand-vallon versengés gyengíti az államszerkezetet. Ez azt jelenti, hogy minden miniszterből kettő van. Ez a rendszer alkalmatlan az emberek megfigyelésére feljogosító szigorúbb törvények megalkotására. A politikai pártok azonnal arra gondolnának, hogy egymással szemben akarják bevezetni ezeket a szabályokat. Ráadásul gyakorlatilag nem létezik belga terrorelhárítás. A rendőrségen és a csendőrségen kívül nincs olyan szervezet, amely foglalkozna az ottani terroristagyanús személyek megfigyelésével.

– Mely országokban erős a terrorelhárítás?
– Ahol huzamosabb ideig állt,vagy áll fenn a terrorveszély. Ilyen például Oroszország, Törökország, a nyugati demokráciák közül pedig Nagy-Britannia és Spanyolország. Az előbbiekben a csecsen és kurd merénylők, az utóbbiakban az északír terroristák és a baszk szeparatisták edzették meg a titkosszolgálatokat. Ezekben az országokban minden fenyegetést nagyon komolyan vesznek.

– Elképzelhető-e, hogy a terroristák a könnyedén megfigyelhető technikai eszközök helyett átállnak a hagyományosakra, például a kézzel írott postai levelekre?
– Már át is álltak. Általában a profik kerülik a könnyen lehallgatható eszközöket, vagy az elektronikus levelezésben csak „virágnyelvet” használnak. Olyan is előfordul, hogy egy közösen használt e-mail fiók piszkozatain keresztül kommunikálnak, mert azok nem figyelhetőek meg, mivel nem küldik el a levelet. Az egyik legújabb divat pedig, hogy valamilyen játékkonzolon, playstation-ön keresztül továbbítják az üzeneteiket egymásnak. Ezek üzenetküldő rendszereit eddig nem követték a szolgálatok.

– Mennyire gyorsan váltanak új módszerre a terroristák?
– A bűnözőkhöz hasonlóan ők is mindig lépéselőnyben vannak. Az igazi problémát azzal okozzák, hogy gyakorlatilag évekig élhetnek alvóügynökként. Tehát semmi különöset nem csinálnak, élik az átlagos családapák mindennapjait, majd egy adott jelre aktivizálódnak. Párizs esetében úgy tűnik, nemcsak ezek a sejtek aludtak el, de az elhárítók is. Ez abból adódhatott, hogy elfásulnak a megfigyelést végzők is, ha évekig kell követni valakit. Egy idő után feladják a további ellenőrzéseket. Vagy a megfigyelt eltűnik a látókörükből, például Szíriába távozik kiképzésre, esetleg harcolni az Iszlám Állam kötelékébe.

– A lehetséges terrorista érzékeli, hogy már nem figyelik?
– A kémeket kiképzik erre, a terroristákat nem. Ráadásul az utóbbi merényletek elkövetői elég amatőrnek látszanak. Tehát fontos üzeneteket hagytak a telefonjaikban, ami segítette a hatóságokat a további elkövetők, valamint a támadás kitervelőjének beazonosításában. Ezeket az iszlám fundamentalista merénylőket arra készítik fel, hogy ha szorul a hurok, akkor robbantsák fel magukat. Ezért nem is lehet őket kifaggatni az indítékaikról, nekik alapvetően nincs vesztenivalójuk. Az a céljuk, hogy a civil áldozatokkal félelmet keltsenek, illetve magukra vonják a média figyelmét.

– Az Egyesült Államokban nagy botrányt okoztak az ilyen-olyan lehallgatások. Nemrégiben visszavonták a telefonos megfigyeléseket. Ennek milyen következményei lehetnek?
– A lehallgatásokat lehetővé tevő törvényeket 2001. szeptember 11. után fogadták el. A mostani rendelkezéssel valójában nem visszavonták, hanem módosították ezeket. Tehát a könnyítések csak az amerikai állampolgárokra vonatkoznak, a külföldiekre nem. Ráadásul a szükséges adatokat az amerikaiakról is össze fogják gyűjteni, legfeljebb később törlik a rendszerből.

– Párizs után elképzelhető-e valamilyen rendszerszintű változás a titkosszolgálatokkal kapcsolatban az Európai Unióban?
– Szerintem nem. Ezek mindenképpen a tagállamok hatáskörében maradnak. Talán az információk megosztásában és az okmánycserében lehet változás. Például biometrikus útlevelet kérhetnek majd minden belépőtől. Ezek a módszerek viszont hatástalanok lesznek azokkal a potenciális elkövetőkkel szemben, akik már az Európai Unió területén élnek, esetleg második, vagy harmadik generációs leszármazottai a bevándorlóknak. Nem szabad elfelejteni, hogy Londonban és Párizsban is nagyon jó hely- és nyelvismerettel rendelkező, már ott született angol és francia állampolgárok voltak nagyobb részben a terrorcselekmények elkövetői.