Mégsem hoax – tényleg afrikai muszlim migráns mentette meg a párizsiakat
Nem Zouheirnek hívják ugyan, hanem Salim Toorabally-nak, de a kacsának kikiáltott történet mégis igaz. Az afrikai migráns muszlim fiatalembernek a történtek után rendőrök azt mondták: lehet, hogy éppen most mentette meg Franciaországot. A Daily Mail megtalálta őt.
Ha minden úgy megy, ahogy a terroristák november 13-án tervezték, akkor ma a Stade France stadion neve egyet jelentene a horrorral. Az egyik párizsi támadó, a 20 éves Bilal Hadfi azért nem tudott bejutni a stadionba, ahol 80 ezer néző ült, köztük Francoise Hollande elnök is, és felrobbantani magát a zsúfolt lelátón, mert Salim Toorabally nem engedte be.
A 42 éves, Mauritiusról érkezett biztonsági őr történetét még senki nem írta meg, egészen mostanáig. Jóllehet még a kerületi polgármester is fogadta, és sokan ünneplik hősként. Salim Toorabally migráns és hívő muszlim. A Daily Mail Le Blanc-Mesnil-ben, Párizs észak-keleti külvárosában bukkant rá, ahol 55 éves feleségével egy kétszobás lakásban neveli 15 éves fiát.
Ha ő nem szúrta volna ki Hadfit a sok ezer beáramló szurkoló közül, akkor több száz nézőt lemészárolhattak volna – talán maga az államfő is köztük lett volna.
És hogy mit érzett, amikor kiderült, hogy az öngyilkos merénylőt kapcsolta le? “Borzongás futott végig a gerincemen. Rosszul lettem. Sokkot kaptam. Azt mondtam magamnak, ha bengedtem volna, bűnrészes lennék sok ártatlan ember meggyilkolásában. Emberek százai halhattak volna meg.”
De hogy is történt a dolog? Toorabally 150 másik biztonsági őrrel együtt teljesített szolgálatot a stadion beléptető kapuinál. Ő maga is fociőrült, a Paris Saint Germain szurkolója, már 10 éve ez a munkája, de most először vezényelték a nemzeti stadionhoz. Az L kapuhoz.
A tömeg egyre nagyobb lett, sok százan vonultak el előtte. Salim mindig is büszke volt arra, hogy ha nagy a nyomás, akkor is éber marad. És amikor egy fiatal arab hirtelen kitört, és szorosan az egyik szurkoló nyomában próbált átjutni a kapun, ott termett, és megállította. Ösztönösen kinyújtotta a kezét, és,
jóllehet akkor még nem tudta, mi az, megérintette a robbanóövet Hadfi dzsekije alatt. Amiben a TATP nevű, a “sátán anyjaként” is ismert improvizált halálos robbanóanyag volt.
A fiú azt mondta neki: az unokatesóját várja, nála van a jegye. Nem tudta átvágni Salimot, a biztonsági őr elküldte.
Normális esetben egy pillanat alatt megfeledkezett volna róla, de ennek a fiúnak a viselkedésében volt valami furcsa: kicsit sokáig tipródott még a kapunál, hosszasan nézegette, milyenek a biztonsági intézkedések, aztán többször is telefonált. Salim meg is jegyezte, hogy néz ki: a dzsekijét, a rövid, sötét haját, a vékony testalkatát, de aztán folytatta a munkáját.
Tíz perc múlva látta, hogy a fiú egy másik bejárathoz közelít. Rohanni kezdett, hogy figyelmeztesse az ott álló kollégáját, de a fiú ezt észrevette, hátrálni kezdett és eltűnt. Úgy 50 perccel később Salim meghallotta az első robbanást a háromból, de akkor még nem jutott szébe, hogy a fiút kapcsolatba hozza vele.
Valójában csak akkor állt össze a kép, amikor a rendőrök kihallgatták. Végül sok fotó közül kiválasztotta a fekete dzsekis fiú halott, véres arcáról készült közeli képet.
De ezt megelőzően még sok minden történt. Salim segített menteni a sebesülteket, köztük a saját kollégáit is. Félt, és azóta is gyakran ébred az éjszaka közepén rémálmából. Mi lett volna, ha? – kérdi magától ilyenkor. A stadionnál végül összesen négyen haltak meg: a három merénylő és egy járókelő.
Salim Toorabally azt mondja: Akik ezt csinálták, csalók, a rossz üzenetet közvetítik. És hozzáteszi: ő akkor jött Franciaországba, amikor 16 éves volt. Ez az az ország, ahol sikeres tudott lenni. Büszke arra, hogy francia.
Akárcsak az a másik muszlim fiatalember, a Maliból érkezett. Lassana Bathily a párizsi kóser boltban bújtatta el, és ezzel meg is mentette a vevőket még januárban, a Charlie Hebdo-merénylet napján.