Erre figyelj, ha thai bordélyba készülsz! – interjú

– Filmekből, híradásokból lehet tudni, hogy a prostitúció óriási méreteket ölt Thaiföldön. Férfiak mesélik, annyira direkt ott ez az ipar, hogy egyszerűen nem lehet kikerülni. Tényleg lehetetlenség nemet mondani?
– Ez nem igaz. Ha ez egy rendes és fair üzlet, akkor nem erőszakoskodnak. Ha én nem akarok semmit, akkor egyszerűen nem kell szóba állni az ajánlattevővel, nem kell elmenni sehova. Előfordul persze olyan, hogy valaki beül egy autóba és három lány gyorsan megszabadítja a pénztárcájától. Ezért is jobb inkább bárba menni, ahol rendezettebbek a keretek.

– A bárban mennyibe kerül egy éjszaka?
– Átlagosan egy éjszaka 3000 bhat (körülbelül 24.000 forint), egy órára 1000 bhatot kérnek el. Ezek az árak két részből állnak: az egyik a bárnak megy, a másik meg a szexmunkásnak. Sokan nem akarják kifizetni az első tételt, de ők nem is kapnak olyan minőséget. Bár összességében a tarifa olcsóbb az európainál, ne gondoljuk, hogy ezért álmaink nőjét kapjuk meg. Viszont van egy másfajta szolgáltatás is, aminek a körítés, a beszélgetés, az ital, a tánc is a része. Ebben az esetben nem is mindig kerül ARRA sor. Ez inkább azoknak jó, akik több időt töltenek Thaiföldön.

– Miért?
– Ők gyorsan keresnek maguknak egy nőt, hogy ne legyenek egyedül. Sokat vannak együtt a „barátnőjükkel”, aztán hazamennek és kezdődnek a gondok.

– Mit árthat egy lány olyan messziről?
– Leveleket írogatnak. Én tudom, milyen egy ilyen levél, mert nagyon sokat megírtam. A sablon a következő: Mire hazaér a férfi, már otthon várja egy levél, hogy mennyire nagyon hiányzik a nőnek, hogy itt ülök az ágyon és sírok. Úgy döntöttem, kimegyek hozzád külföldre. Viszont nincs útlevelem. Haza kellett mennem a papírokért, ott meg kiderült, hogy az anyukám nagyon beteg. Aztán az útlevél nagyon-nagyon hosszú ideig készül. Hogy ez idő alatt is dolgozzon (a bárt már otthagyta a férfi kedvéért, új állása van a Tescóban), elmenne Bangkokba, kéne egy kis pénz a szállásra. Aztán újabb bonyodalom lehet még a lány barátnője, akit becsapott az új-zélandi fiúja. Kiderült, hogy családja van otthon. Most nincs munkája, őt is a lány tartja el. Szóval kellene neki küldeni 100 dollárt (3000 bhat). Mindig kis összegeket kérnek. Én a problémát abban látom, ha valaki ezt a mesét elhiszi. Tehát, hogy van egy lány, aki legrosszabb esetben keres 20.000 bhatot (körülbelül 150.000 forintot), és rögtön beleszeret az európai kuncsaftjába. Persze előfordul ilyen, de ritkán.

– Hogy hihetik el ezt a férfiak?
– Először is a nyugatiak nagyon egzotikusnak tartják a thai nőket. Gondoljunk bele, hogy egy nagydarab fehér északi után jön egy pici, csinos mandulaszemű nő, aki ráadásul sok mindent tud. Mivel a Thaiföldön töltött hetek, egy-két hónap alatt kialakulhat valamilyen érzelem, nagyon imponáló lehet a gondolat, hogy egy ilyen nőnek én kellek. Vagy megfordítva, nézzétek, milyen csajom van. És ezek a fineszes lányok ezt az álomvilágot nagyon ügyesen fenn tudják tartani, nagyon hosszú ideig. Igazából mindkét fél kihasználja a másikat, a nőnek pénz kell, a férfi meg legyezgeti a hiúságát.

– Ismersz olyat, aki nagyon megjárta?
– Volt olyan, hogy egy brit fiú mindenét a thai barátnőjére írta. Aztán meghalt, és mire a temetésre került a sor, addigra már minden a lányé volt. Olyan is volt, hogy magas rangú amerikai tisztviselőt a vécéből hívott fel a csaj és olyanokat mondott neki, hogy „itt van mellettem a közös gyerekünk, az arca pont olyan, mint a tiéd. Bölcsődére és iskolára kéne pénz.” Magyarul: megzsarolta.

– Mennyire asszisztálnak ehhez a thai hatóságok?
– Volt egy skót nyomdász, aki vett a lánynak egy lakást Bangkok külvárosában. Aztán egyszer csak megjelentek a lány rokonai, illetve a thai férje, és nagyon megverték, elzavarták. A bíróságon a nő azt mondta, hogy az a lakás mindig is az övé volt, és ezt a thai hatóságok nem firtatták.

– A sajtóban rengeteget cikkeznek arról, mennyire sok fiatal nő keresi a kenyerét prostituáltként Thaiföldön. Hogyan ítéli meg őket a thai társadalom?
– A szegényebb társadalmi rétegekben sok nő számol ezzel a lehetőséggel. Ez azért is van így, mert a tanulás alapvetően a fiúk dolga. Ha valaki bárban dolgozik, azt nem verik nagydobra, de általában a szűk család tud róla. A thai társadalomban nemcsak az fontos, hogy a szülők gondoskodjanak a gyermekről, de az is, hogy a már felnőtt gyerek küldjön haza pénzt idősebb szüleinek. Ez a kötelességtudat annyira erős, hogy a fizetésük legnagyobb részét haza is adják, a kisebb hányadát költik csak az elég olcsó szállásra és az élelemre, esetleg ruhára. Sőt sokszor az a módszer, hogy az egész fizetésüket a szüleiknek adják, és a saját szükségleteiket a kuncsafttal vetetik meg. Egyszer-kétszer elmennek együtt vacsorázni, de utána már inkább ruhát kérnek, ami ráadásul ott filléres tétel. Persze a magasabb kategóriájú lány már autót és lakást kér. Mivel keres, és nem otthon ül, és nem issza el a falu pénzét, ezért egyáltalán nem ítélik el a munkája miatt.