Így vészeli át Aleppó lakossága az ostromot
Az észak-szíriai Aleppó város lakosságát rendkívül megviselte a több éves ostrom, s mára csupán pár százezren maradtak a településen, amely egykoron Szíria legnépesebb városa volt. Akik hátramaradtak azok a folyamatos nélkülözéssel és éhséggel kénytelenek szembenézni, főleg azért, mert az utóbbi időben a fegyveres ellenzék is lefoglalja a civileknek szánt élelmiszereket. Ezért a helyiek önálló ellátásra rendezkedtek be, ami igencsak sikeres projektnek bizonyult.
„Ez a ház már egy éve elhagyatottan állt. Egy kis életet akartam belé lehelni, ezért a szabadidőmben felújítottam és állatokkal népesítettem be” – nyilatkozta a huszonhat éves Szulejmán az al-Monitornak, aki már kacsákat, csirkéket, galambokat és nyulakat is tart ebben az átalakított istállóban.
Aleppóban és annak környékén szintén látni hasonló istállókat és növénytermesztésre átalakított területeket. Az észak-szíriai városért már több mint három éve dúl a csata, de az elmúlt hónapokban fokozódott az ostrom, amióta a szíriai kormányerők teljesen körbevették a települést. A szíriai hadsereg lassan, de körültekintően halad az Aleppó külvárosaiban található Szabad Szíriai Hadsereg és egyéb iszlamista csoport állásai felé. Ugyanakkor emiatt késnek vagy el sem jutnak el az élelmiszer szállítmányok a városba. Ezenfelül az utóbbi időben az sem ritka, hogy a helyi „hadurak” a fegyvereseikkel egyszerűen lefoglalják ezeket a szállítmányokat és a lakosságnak csökkentett fejadagot adnak. Emiatt már nem egy éhséglázadás tört ki a fegyveres ellenzék által uralt területeken.
Ezért a helyi lakosok saját kezükbe vették az élelmiszerkérdést. Szulejmán és baráti köre volt az első, akik saját növénytermesztésbe és állattenyésztésbe kezdtek. ’’Nagyon sokat gondolkodtunk, hogy miképp lehetne megvalósítani azt, hogy a lakosság ne éhezzen az ostromok alatt. Azonban nem kaptunk támogatást sem a helyiek, sem pedig a Szabad Szíriai Hadsereg részéről” – mesélte Szulejmán, hogy mennyi megpróbáltatáson mentek keresztül és milyen nehezen találtak állattenyésztésre alkalmas üres házakat.
Végül a helyi és a környező falvaik tanácsai felkarolták a projektet és az egész városban sikerült egy „farmhálózatot” kiépíteni. A város keleti részén egymás után alakítottak ki istállókat, az üvegházakat és a raktárakat. Az élelmiszeren kívül más haszna is volt ennek a hálózatnak: munkalehetőséget biztosított a helyiek számára, valamint a háborúról is megfeledkezhettek. „Mivel nincs iskola, ezért zöldségtermesztéssel foglalom el magam” – mondta a tíz év körüli Ahmad, aki burgonyákat, babot és egyéb zöldségeket termeszt az egykori házuk mellett, amelyet találat ért és most a család az egyik rokonánál él. Amikor megkérdezték őt arról, nem akarja-e elhagyni Aleppót, a válasza csak annyi volt: „Nem mehetek el, nincs más lehetőség. A táborok megteltek, borzalmasak az életkörülmények és számomra sem jelent kiutat.”
A háború előtt Aleppóban 2,3 millió ember élt, de egy októberi jelentés szerint 300 000-nél többen nem maradhattak a városban, főleg a Szabad Szíriai Hadsereg által uralt részeken csökkent jelentősen a városlakók létszáma.