Egy magyar túlélő beszámolója Párizsból

„Két szám között hallottuk meg a lövéseket” – mondta Kövér Zsuzsanna az M1 híradójának. Először azt hitték, hogy valamilyen technika malőr lépett fel koncert közben, majd jó 30 másodperc eltelte után döbbentek rá, hogy lövéseket halottak. „Egy kicsit tanácstalanok voltunk, hogy merre meneküljünk” – mondta Zsuzsanna, akinek a párja korábban már többszőr is dolgozott a Bataclan színházban, végül ő javasolta, hogy a backstage felé, a székek között kúszva hagyják el a helyszínt.

A lövések után kitőrt a pánik az épületben, sokan tanácstalanok voltak, hogy mitévők legyenek, mig mások az ablakokon keresztül ugrottak ki, hogy elhagyják az épületet. „Amikor egyre közelebbről hallottuk a lövéseket, elindultuk lefelé egy lépcsőn” – mondta a Zsuzsanna, aki azt is elárulta, hogy az elején fogalmuk sem volt, hogy merre mennek, de szerencsére megtalálták a vészkijáratot és így sikerült az utolsó pillanatban elhagyniuk a vérengzés helyszínét.

A támadók a főbejáraton hatoltak be a teltházas koncertterembe. Körülbelül 1000-1200 ember lehetett az épületben. A támadók végül nem mentek fel az emeletre, lent maradtak a földszinten, és ott lövöldöztek. „Annyit láttunk csak, hogy mindenki a földön hasal” – mondta a magyar nő. Innen tudták, hogy valami nagy baj történt. Sok volt a sérült, mindenki rohant, ahogyan csak tudott.

Az alsó részen, a „küzdőterén” lévő emberek gyakorlatilag csapdába estek, ők csak a színpad felé tudtak menekülni, visszafelé nem – derült ki Zsuzsanna beszámolójából. „Nem vagyok benne biztos, de aki megkockáztatta, hogy ott kijusson, vélhetően lelőtték” – mondta a magyar nő.

Arról nem tudnak, hogy volt-e több magyar a helyszínen. A párnak végül egy török férfi segítségével sikerült hazajutnia. Metróra nem mertek felszállni, taxit pedig lehetetlen volt fogni az utcán.