Úgy tűnik, kihalt a jeti
Ha alapvetően károsnak tartja a technikai fejlődést, mindenképpen olvasson tovább. Egyre kevesebbet mesélnek a nagy szőrös lényről a gyerekeknek Bhutánban, mióta erőművet építettek a környéken.
„Egyszer, amikor 9 éves voltam, száraz leveleket kellett gyűjtenem a hegyen. Nagy-nagy havazás után volt ez, amikor 9 éjen át hullott a hó. Hogy ezt túlélje, a jetinek le kellett jönnie a hegyről. Láttam a lábnyomait. Annyira féltem, hogy hazáig szaladtam” – tágra nyílt szemekkel, izgatottan hallgatják az egyik idős asszony meséjét a bhutáni Chendebji faluban a BBC beszámolója szerint. Hasonló esetet mesél a 38 éves Norbu is, aki húsz évvel ezelőtt látott egy hatalmas jeti lábnyomot a hóban, amikor a hegyen legeltette állatait.
A bhutániak szerint a jeti nagy, irtózatosan büdös, a végtagjai szőrösek, arca csupasz és fütyülő hangot hallat. Általában magányosan, vagy párban jár, de sohasem csapatosan. Lábnyoma azért nem téveszthető össze más állatokéval, mert hátrafelé halad, hogy megzavarja követőit. Egyébként sem ajánlatos jetivel találkozni, balszerencsét, de akár halált is okozhat. Mivel a hiedelem szerint nem tudja testét behajlítani, a hagyományos házaknak magas küszöbe és alacsony szemöldökfája van. Így biztosak lehetnek a háziak, hogy jeti sosem tud hozzájuk bemenni.
A jeti nyomairól szóló beszámolók azonban egyre ritkábbak mostanában a környéken. Az utóbbi évtizedekben már nem nagyon járnak fel a hegyre. Ezen a hét éve épült erőmű sem segít, nem kell már a hegyekben tűzifát gyűjteni és a pásztorok sem legeltetik már ott az állataikat. Így nincs, aki felfedezze a jetinek tulajdonítható nyomokat.
Persze az nagyon jó, hogy a gyerekeknek nem kell másfél órát utazniuk az iskolába, mert a közelebbiben is van már áram. Sok-sok előnye van az erőműnek, de nagy hátránya, hogy már nincsenek új történetek a gyerekeknek. „Már több mint két évtizede nem jártunk a hegyekben és egyáltalán nem tudjuk, vajon él-e még jeti a fenti legelőkön” – meséli Norbu.
A szomorú körülmény azonban nem csüggeszti el: „Nem kérdés, hogy van valahol jeti. Nem gondolom, hogy bárki is megtalálja valaha. Annyira okos állat. Helyről-helyre vándorol, és ha kevesebb ember megy fel, talán sosem találkozunk vele. De én tudom, hogy létezik.”
Kép: Bhután (Wikipedia)