Hihetetlen távot képesek leúszni utódjaikért az angolnák

Először sikerült nyomon követniük egy halat, amint 2400 kilométeres utat tett meg Kanada keleti partjaitól az Észak-Atlanti-óceánban elterülő Sargasso-tengerig. Ezáltal először sikerült bizonyítani, hogy képesek ekkora távolságok megtételére.

A Bermuda közeli Sargasso-tengerről hosszú ideje azt feltételezik, hogy az amerikai angolna egyedüli ívóhelye, mivel rengeteg angolnaivadékot találtak már itt. De több mint egy évszázadnyi kutatással sem tudtak kifejlett egyedet megfigyelni az ívóterületen vagy a nyílt óceánon.

A kifejlett egyedeket mind ez ideig csak Észak-Amerika és Európa folyóiban dokumentálták, a kígyószerű hal migrációja ezáltal tökéletes rejtélyt képezett – írják a kutatók a Nature Communications folyóiratban.

A tanulmányhoz a kanadai szakemberek műholdas nyomkövetőkkel láttak el 38 kifejlett halat. Az egyedeket Új-Skócia folyamaiban és tölcsértorkolataiban gyűjtötték be, majd a partoknál elengedték, és nyomon követték mozgásukat. 28 készülék küldte haza adatai, ezekből nyolc jutott ki a nyílt óceánra. Két hallal ragadozók végeztek, egyetlen egyet sikerült egészen a Sargasso-tengerig követni 45 napon át.

Úgy hiszik, az angolnák az út során nem táplálkoznak, hanem felhalmozott zsírtartalékaikból élnek. Minden nap fel-le úsznak a vízoszlopban, nappal mélyebben maradnak, hogy elkerüljék a ragadozókat. A hidegebb vízben tartózkodással ráadásul energiát is spórolnak.

És miért vándorolnak ilyen messzire? A kutatók szerint a Sargasso-tengert az angolnák Mekkájának is tekinthetjük: több mint 30 fajuk ívik itt, de csak kettő tölti fejlődési éveit kontinentális vizekben, az amerikai és az európai angolna. Az összes többi egész életét a tengeren éli le.

A Sargasso-tengerhez érve az angolnák fajok szerint külön területeken gyülekeznek. Az amerikai angolna ívóterülete nyugatabbra, míg az európaié keletre terül el.

A kutatók szerint vizsgálatuk jelentős előrelépés eme rejtélyes faj migrációjának megismerésében.