Londonban a kirakatokat is mindig megcsodálom, így volt ez most is, amikor az Apple Watch reklámokat vettem észre az Oxford Street-en. 
Tovább sétálva betértem több galériába is. Az egyikben (Galeries Bartoux) megdöbbentő „kínálat” volt. Többek közt Warhol, Miró, Chagall és Niki de Saint Phalle alkotásai közt sétálgattam az elegáns üzletben.
Nem messze onnét az idén 75 éves Pelét ünnepelték (Halcyon Gallery). Szobrok, festmények, fotók voltak róla – mesélték, hogy a megnyitóra eljött a szerencsére még mindig jó kondícióban lévő futballsztár.
A fő ok, amiért éppen most szerettem volna kimenni Londonba, az Ai Weiwei kiállítás volt. A Royal Academy of Art termeiben állították ki a kínai ellenzéki művész alkotásait. Többször láttam már Ai Weiwei-tárlatot, ez a mostani nem volt a kedvencem, de azért sok mű itt is tetszett.
Minden évben egy ismert művészt kérnek fel a Serpentine Galéria (a Kensington Gardens-ben található) külső pavilonjának megtervezésére. Idén egy spanyol stúdió, a selgascano (így írják, kis betűkkel a két művész, Jose Selgas és Lúcia Cano nevéből összeállított logót) emelte a látványos épületet.
Nem messze innét láttam egy szokatlan, de nagyon hasznos utcai ivókutat – ahol a kutyákra is gondoltak.
Egy újabb galériában a legjobban a Földgömbön tornászó lány szobra tetszett (Hayhill Gallery).
Az egyik legnagyobb londoni kortárs művészeti vásár a Frieze a Regent parkban. Egy egész napot töltöttem ott, sok érdekeset és sok felejthetőt láttam.
A következő nap kedves vendéglátóimmal az ingyenesen (mint sok más londoni múzeum) látogatható Sience Museum-ba (Tudományos múzeum) látogattunk el.
Este még meg szerettem volna nézni egyik kedvenc múzeumomban, a National Portrait Gallery-ben egy fotókiállítást Audrey Hepburn-ről. A zárónapon voltam ott, és sajnos, már minden időpont foglalt volt. Így is láttam egy nagyszabású Giacometti tárlatot, és újra felfedeztem Michal Craig-Martin Zaha Hadid portréit az LCD képernyőn.
Utána este még kimentem a Temze partjára, és ha csak távolról is, de megcsodáltam a London Eye-t, a híres óriáskereket.
Az utolsó londoni napomra is maradt látnivaló. Először elmentem a Borough Marketre, a sokszínű piacra. Hétfő volt, de több boltos és sok „street food” árus nyitva volt.
Londonba indulásom előtt láttam Budapesten a Ludwig Goes Pop kiállítást, így természetesen kíváncsi voltam a Tate modern-ben a The World Goes Pop kiállításra. Érdekes volt, de a budapesti anyag méltó társa a londoninak.
Még láttam egy-két érdekességet az utolsó nap: a Harrods áruház előtt állatvédők tüntettek, a halas-pultnál pedig egy óriás polip fogadott, míg a folyóparton a legújabb Jurrasic park-epizódot reklámozták szokatlan módon.
