Meddig húzzák az oroszok Szíriában? – szakértők válaszolnak
„Legalább ő rendet tesz” – mondták sokan, amikor szeptember végén Vlagyimir Putyin megkezdte katonai akcióját Szíriában. Vajon mi ezzel a célja? A kérdést Rácz Andrásnak, a Finn Külügyi Intézet munkatársának tettük fel. Az árnyaltabb kép érdekében Wagner Péter Közel-Kelet szakértőt is megkérdeztük a témáról.
– Mennyibe kerül Oroszországnak a szíriai akció?
– Szerintem ezt ember nem tudja megmondani. Mégpedig azért nem, mert ezek az adatok titkosak. Másrészt a katonai műveleti költségvetés mellett sok-sok olyan tétel van (szállítóhajók, üzemanyag, stb.), ami nem feltétlenül a katonai büdzsé része. Az biztos, hogy egy orosz katona Szíriában sokkal többe kerül, mint Kelet-Ukrajnában. Ugye nagyobb a távolság, nincs közvetlen szárazföldi összeköttetés. Ezért az egész szíriai műveletet ellátni és fenntartani sokkal drágább, mint a kelet-ukrajnait.
– A szankciók, az alacsony olajár és a gyenge rubel mellett mégis miért éri meg ennyire ez az akció Moszkvának?
– Erre több válasz létezik. Az egyik, hogy ezt az egészet a Nyugattal való tágabb játszma egyik eszközeként kezeli. Ki akarja erőszakolni, hogy a Nyugat ismerje el őt egyenrangú partnernek. A másik egy regionális szempont: a Közel-Keleten Bassár el-Aszad a Kreml egyetlen szövetségese. Ha ő megbukik, Oroszország kiszorul a térségből. Ezek mellett legalább két belföldi dimenziója is van az akciónak. Az egyik, hogy az Iszlám Állam ellen mindig kényelmesebb külföldön harcolni, mint otthon. Ez az Észak-Kaukázust birtokló Oroszországra is igaz. A másik, hogy Ukrajna láthatóan befagy. Áttörés nem lesz, a Donbassz nem lesz független, a NovoRosszija projektnek hivatalosan is vége. Miközben a gazdaság nem áll jól, és valamit adni kell a népnek, ami eltereli a figyelmet. Bármilyen meglepő, ez a mostani nagyon hasonlít a gorbacsovi időszakra. Ő annak idején úgy akart úrrá lenni az otthoni gazdasági és politikai nehézségeken, hogy külpolitikai sikereket szedett össze, hogy erősítse a hazai legitimációját.
– Globális szinten mennyire jöhet be az oroszok számítása?
– A szíriai akcióval azt elérték, hogy tárgyalni kell velük legalább hadműveleti szinten. Mivel a NATO- tagállam Törökország már lelőtt egy orosz drónt, nagyon közel vagyunk a közvetlen konfrontációhoz, és ez nem jó. Viszont háború, harmadik világháború meg főleg nem lesz ebből, mert ezt egyik oldal sem akarja.
– Szíria kibékítheti Moszkvát és Washingtont?
– Az oroszok ugyan szeretnének egy új Jaltát, de ebbe a Nyugat nem megy bele. Nincsenek paritásban. Geopolitikai értelemben Oroszország egy visszaszorulóban lévő hatalom. Nézzük meg Kelet-Ukrajnát, ott sem jött be a számításuk. Az orosz katonai sajtóban pedig nyíltan leírják, hogy sokkal erősebb a NATO. Persze itt most lehet a Nyugat válságáról beszélni, meg hogy nem tudunk közösen dönteni, stb. De a NATO még mindig a történelem legerősebb, legbefolyásosabb katonai szövetsége. Az igaz, hogy a Krímmel és Ukrajnával meglepték az oroszok a Nyugatot, de az az elmúlt másfél évben magára talált.
– Ilyen körülmények között meddig tarthat az orosz kaland Szíriában?
– Igazából ez az egész nem túl nagy: pár tucatnyi repülőgép van ott, néhány száz katona és egyéb személyek. Így néhány hónapig még el tudnak ott lenni. Csak levegőből háborút nyerni még senkinek nem sikerült. Még a Nyugatnak sem, sem Irakban, sem Afganisztánban. Talán Aszad azonnali bukását tudják lassítani.
Kevéssel a szíriai támadások megkezdése után érkeztek a hírek, hogy orosz repülők megsértették Törökország légterét. Később pedig Recep Tayyip Erdogan óvatosságra intette Oroszországot, nehogy kockáztassa a török gáz- és atom-projektjeit. Vajon mennyire kell komolyan vennie Moszkvának az ankarai fenyegetést? Wagner Péter Közel-Kelet-szakértőt kérdeztük.
– Eléggé. Ugyanis az elmúlt évtizedekben Törökország fantasztikus gazdasági növekedést ért el. Emellett nagyon fontos tranzitszerepet is játszik a közép-ázsiai és a kaukázusi földgázmezők és Európa között. Ráadásul a törökök Aszad ellen vannak, és az őt támogató oroszok gátolják Ankara terveit.
– A török államfő 20 milliárd dollárra becsülte a veszélybe sodródható orosz érdekeltségeket. Miért kockáztatja ezt Moszkva?
– Idén nyárig azt lehetett látni, hogy az Aszad-rezsim defenzívában van, területeket veszített Szíria északi és középső részén. A szeptemberben kezdődött iráni és orosz beavatkozás szerintem pont azért történt, mert ezeknek a veszteségeknek a hatására az Aszad-rezsim megrendült. Segítségre volt szüksége, hogy megállítsa az Iszlám Állam előrenyomulását.
– A Szíriában szintén beavatkozó Irán mire számíthat a nyári atommegállapodás után?
– Az elmúlt tíz év szankciói a teheráni külpolitika aktivitását, eredményeit érdemben nem befolyásolták. Miközben az olajárak esésére Irán fel van készülve, a nukleáris megállapodás nagyon pozitívan befolyásolja az ország gazdasági kilátásait. Az óriási piacot meghódító nagy befektetések reményében sorra adják egymásnak a kilincset a multicégek és a politikai vezetők Teheránban. Mivel Irán idáig kedvezményes olajjal, kiképzőkkel, fegyverekkel támogatta Aszadot, nem valószínű, hogy ettől elállna a közeljövőben.
– A konfliktusban résztvevő másik jelentős közel-keleti szereplő még Szaúd-Arábia. Neki mennyibe kerül támogatnia a szíriai ellenzéket?
– A rendelkezésünkre álló információk azt mondják, hogy Szaúd-Arábiának körülbelül 2-4 milliárd dollárjába került eddig a szíriai ellenzék támogatása. Ez valójában nem egy jelentős tétel Szaúd-Arábia 745 milliárd dolláros GDP-jéből. Így Rijád még sokáig fogja tudni finanszírozni ezt a konfliktust. Az ő esetében nem anyagiakról van szó, hanem arról, hogy akarja-e támogatni a lázadókat érdekei érvényesítése érdekében.
– Mikor gondolná meg magát?
– Semmikor. Illetve, ha kapna egy garanciát Aszad távozására. Tárgyalásos úton viszont ennek igen kevés az esélye.