A világ legveszélyesebb bora – szüret Szíriában

Latakiában működik a Bargylus szőlészet és borászat. Sandro Saade és fivére, Karim, akik Szíriában és Libanonban is otthon vannak, még 2003-ban telepítettek szőlőt a Földközi tenger partján – két évezreddel azután, hogy a rómaiak ugyanezeken a lankákon termelték meg a bornak valót. Az első évjárat a 2006-os volt. Ez az utolsó nagy borászat, amelyik még nem zárt be Szíriában.

Ahol a szőlészetek többnyire kisüzemek voltak, gyakran templomokhoz és kolostorokhoz tartoztak, és helyi fogyasztásra szánták a termékeiket. A szíriai keresztények az ország 22 milliós lakosságának a tizedét tették ki a polgárháború előtt. De nem csak ez a szám csökkent az erőszakos cselekmények nyomán, hanem a bortermelés is.

Tavaly ezeken az oldalakon már ellátogattunk a Bargylus-ba. Azóta nem sok változott arrafelé. Csak annyi, hogy megnőtt a fenyegetések száma az Iszlám Államtól, amely korbácsolással, vagy még súlyosabban bünteti, ha valaki alkohollal foglalkozik, viszont szerencsére nem ér el idáig. Viszont a harcok néha igen: a borászat a kormányerők kezén lévő területeken van, de jut neki is a lázadók lövedékeiből. Eddig szerencsére emberi életben nem esett kár. Csak anyagiakban, de az pótolható – mondja az egyik tulaj, Karim Saade.

Nyáron kéthetent kell a szőlőből mintát vinni Libanonba, ahol a menedzsment és Stephane Derenoncourt francia főborász ellenőrzi a minőséget, és eldönti, mikor érett meg az idő a szüretre. A vörös szőlők közül Syrah, Merlot és Cabernet Sauvignon, a fehérekből pedig Chardonnay és Sauvignon Blanc teszi meg a hatórás taxiutat a határon át a kóstolóra. A 200 kilométeres taxiút nem veszélytelen, és néha hiába is teszik meg, volt már olyan, hogy a határátkelőt zárva találták.

A legnagyobb kihívás, ha valaki egy másik országból vezeti a szőlészetét háború idején, a logisztika – mondja Sandro Saade. Viszont megéri: a Bargylus még ma is több tízezer palack bort termel évente. Ezeket tengeren Egyiptomba viszik, onnét Libanonba, hogy aztán végül Antwerpenbe érkezzenek, a cég európai raktárába. Ahonnét olyan neves londoni és párizsi éttermeknek adják el a szíriai bort, mint a L’Atelier de Joel Robuchon, Gordon Ramsay Claridges-e vagy a Dorchester hotel.

A szőlészet 30 családnak ad megélhetést, keresztényeknek, muszlimoknak, alewitáknak. Meg egy csomó idénymunkásnak. Már csak miattuk sem nagyon lehetne bezárni. A tulajdonos fivérek szerint a túlélés jelképe is lett az évek során a Chateau Bargylus. Ők ott vannak, ahol voltak, és ott is maradnak, minden nehézség ellenére. És ezzel talán adnak valami reményt a szíriaiaknak. Igaz, szerencséjük is volt: valószínűleg egészen más volna a helyzet, ha az iszlamisták kezére kerültek volna a szőlőlankák.