Narendra Modi nem kis részben annak köszönhette tavaszi választási győzelmét, hogy korábban, Gujarat állam kormányzójaként kiemelkedő gazdasági sikereket ért el. A gujarati modellt most országos, vagyis szubkontinensi méretekben alkalmazza. Az egyik fő cél az állami szektor karcsúsítása. A köztulajdonban lévő mamutcégek Indiában szinte mind veszteségesek, funkcionális zavarokkal küzdenek. A szénbányák például nem tudják ellátni az erőműveket, holott szén van bőven, csak a kitermelés akadozik. Így az egyik fő privatizációra kiszemelt terület az energia szektor.
De ide tartozik a vaskohászat is. Most a program első lépéseként egy állami vasmű teljes tulajdonrészének csupán öt százalékát adták el egy magánbefektetőnek, de ez is hozott 250 millió dollárt az államkasszának. Ha minden a remények szerint alakul, a pénzügyi év végéig, tehát 2015 március 31-ig, 9 milliárd dollárnyi állami vagyont értékesítenek. A magánosításba egyébként már az előző kormány belevágott, de a Kongresszus párti kabinet csak két milliárdnyi vagyont tudott privatizálni az utolsó évében. Mindennek persze politikai, társadalmi ára is van. A nagyüzemekben ugyanis erősek a szakszervezetek, amelyek nagyon félnek a privatizációtól. Ezért tüntetésekre, sztrájkokra is lehet számítani. Szükség lesz tehát Narendra Modi taktikai érzékére és például arra, hogy más politikai akciókkal terelje el a figyelmet az állami üzemek magánosításáról. (Fotó:AFP)