Ezt üzenik a menekültek Magyarországnak
Csak tranzitországnak tekintik hazánkat a menekültek – derül ki a kormány kommunikációjából és sokszor a médiából is. Ezt a képet próbálta árnyalni az Artemisszió Alapítvány kerekasztal beszélgetése a Kisüzemben, ahol hét nálunk élő külföldié volt a főszerep.
Iráni, ugandai, szíriai, togói, mongóliai, romániai, vietnami – színes társaság ült a hallgatósággal szemben. Volt, aki már 11 éve Magyarországon él, volt, aki csak pár éve. Különböző okokból érkeztek Magyarországra: tanulás, család, szerelem, otthoni tarthatatlan állapotok.
Abban mindannyian egyet értettek, hogy az ország nagyon szép és nagyon könnyű magyar barátokat találni. A legnagyobb nehézséget a nyelv jelenti, amin az sem segít, hogy a hivatalokban, az utcán nem nagyon beszélnek angolul. Az egyik jelenleg menekülttáborban lakó azt is nehezményezte, hogy nincs magyar nyelvoktatás. Nehézkesnek és bonyolultnak nevezték még a bevándorlási eljárást és az ügyintézést úgy általában.
A beszélgetés előrehaladtával két csoportra oszlottak a külföldiek: akik már megtalálták a számításukat Magyarországon, és akik még nem. Az utóbbiaknak a nyelven kívül problémát jelent még a munkahelykeresés és a lakhatás. A 60.000 forintos segélyből lehetetlen bármit is kezdeni. Éppen ezért nem nagyon tudják, mit is csináljanak. Miközben várnak, hogy végre történjen már valami, gondolkoznak, vajon nem lenne-e jobb tovább menni.
A beszélgetés egyik legérdekesebb kérdése: mit üzennek ők Magyarországnak. Az egyik afrikai fiatalember kiemelte, hogy amikor 2013-ban ideérkezett egész más volt a hangulat. Az akkori nyitottság mára eltűnt. Arra kért bennünket, hogy szánjuk rá időt és olvassunk utána, mi is zajlik azokban az országokban, ahonnan ők jönnek:
„A menekültek nem rosszak!”
Volt, aki türelemre intette mindkét felet, mondván mindenkinek időre van szüksége, hogy megismerje a másikat, más kultúrákat. Ezenkívül szóba került még a bátorság is, hogy legyen merszünk segíteni egymáson. Kulcsmondatok is elhangzottak:
„Minél színesebb egy társadalom, annál erősebb.” „Sok magyar is elmegy. Maradjatok itt és csináljunk együtt egy jó Magyarországot.”
Legvégül megszólalt egy 32 éve Magyarországon élő Raymond Irambo (a Magyar Afrika Társaság képviselője). Elmondta, hogy bár jól érzi magát nálunk, magyar családja van, egzisztenciája, stb; folyamatosan honvágya van:
„Mert az otthon, mindig otthon.”
Szerinte is nagyon nehéz a magyar nyelv, de kitartásra biztatta fiatalabb társait, hogy ne adják fel, próbálkozzanak, hogy sikerüljön.
Képek: KTGy, Artemisszió/Facebook