Miami és New Orleans a tengeré lehet, New York is veszélyben

“Számos városunk jövője a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó döntésünktől függ, de számításaink szerint úgy tűnik, hogy némelyek számára már túl késő” – magyarázta Ben Strauss, az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmány fő szerzője.

“Nehéz elképzelni, hogyan tudnánk hosszabb távon megvédeni a floridai Miamit” – mondta Ben Strauss, a Climate Central amerikai civil szervezet tengerek szintjével foglalkozó részlegének alelnöke.

A kutatók szerint a délkeleti szövetségi államban, Floridában található a víz által veszélyeztetett legtöbb amerikai nagyváros. A tudósok a veszélyeztetett amerikai térségekre összpontosítottak, ahol jelenleg legalább 20 millió ember él, 40 százalékuk Floridában. Ben Strauss szerint a mészköves talajra épült Miamit a tenger vízszintjének emelkedésétől a gátak nem tudnák megvédeni.A tanulmány szerint Florida után Kalifornia, Louisiana és New York állam forog a legnagyobb veszélyben. A zenéjéről és konyhaművészetéről ismert New Orleans máris süllyedőben van. Sokkal rosszabbak a kilátásai, mint Miamié – vélte Strauss.

A kutató szerint 4,9-9,9 méterrel emelkedik a tengerek szintje, ha 2100-ig semmi előrelépés sem történik a fosszilis energiahordozók fogyasztásának csökkentése ügyéében. A vízszintnövekedés várható időpontját Strauss nem tudta előre jelezni.

New York városa szintén veszélyben van, a legrosszabb forgatókönyvek szerint a megaváros 2085 után már nem lesz lakható – vélik a kutatók.

A Climate Central honlapján elhelyezett kalkulátor segítségével nyomon követhető az általános felmelegedésnek az amerikai parti városokra gyakorolt hatása. A hónap végére várhatóan elkészül a világ városainak kalkulátora is.

Egy határozott döntéssel azonban, amellyel 2050-re az 1950-hez közeli szintre lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, változtatni lehetne a dolgokon. A tanulmány szerzői kétfajta forgatókönyvet vázoltak fel. Az egyik szerint a szén-dioxid-kibocsátás nem változik, és továbbra is hozzájárul az Antarktisz gleccsereinek olvadásához (a folyamat egyes tudósok szerint máris visszafordíthatatlan). A másik szerint radikális fordulat következne be, amelynek nyomán a világ 2020-ban érné el a szén-dioxid-kibocsátás csúcsát.

Ez utóbbi forgatókönyv radikálisabb annál, amelyet a tervek szerint az EU ismertet a novemberi-decemberi párizsi klímakonferencián: 50 százalékos csökkentést irányoz elő 2050-re az 1990-es szinthez képest, valamint a “szénsemlegesség” bevezetését 2100-ig.