Fluoreszkáló tengeri teknős a Salamon-szigeteknél

A közönséges cserepesteknőst (Eretmochelys imbricate) néhány percig követték és le tudták filmezni. A megfigyelés fontos, mert annak ellenére, hogy a kutatóknak már volt tudomásuk biofluoreszcenciáról akváriumban tartott álcserepesteknősnél (Caretta caretta), ez az első alkalom, hogy ugyanezt természetes közegben figyelték meg egy hüllőnél – mondja David Gruber, a New York-i Baruch Főiskola professzora és a National Geographic kutatója. Biofluoreszcencia akkor jelentkezik, amikor egy élőlény a külső forrásból érkező fényt elnyeli, átalakítja, és más színben ismét kibocsátja. (A jelenség különbözik a biolumineszcenciától: ez egyfajta kémiai reakció, ami elősegíti, hogy az állatok – úgymint szentjánosbogarak – fényt villantsanak fel. Néhány állat még biolumineszcens baktériumokat is hordoz.)

A biofluoreszcencia kutatási területe az utóbbi évtizedben szárnyalásnak indult, a kutatók mindenféle erre képes tengeri állatot – többek között korallt, halakat, angolnákat és cápákat – leltek fel. Július 31-én, a teknős megfigyelésekor nem kifejezetten ilyen céllal szálltak tengerre. Megvárták az éjszakát, szerencséjükre telihold volt, majd egy csónakkal kimerészkedtek a Nugu-sziget környéki sekély vízre, és kék fénnyel biofluoreszcens cápákat kerestek. Egyszer csak megjelent a teknős.

Gruber elmondása szerint a hüllőt, olybá tűnt, nagyon vonzotta a kék fény, amelyet a filmezéshez használtak, és pontosan feléjük úszott. A fény alatt ragyogó zölddel fluoreszkált feje, uszonya és haspáncélja. A teknő vörös és zöld színekben pompázott, de a kutató szerint a vörös valószínűleg egy biofluoreszcens algának tulajdonítható. Gruber később megmutatta a felvételt egy biológusnak, aki ennek alapján az egyméteres teknőst a felnőttkorhoz közeledő nőstényként azonosította.

A közönséges cserepesteknős több mint 80 országban rak fészket, a Karib-tenger és az Indo-Csendes-óceán lakója. Kritikusan veszélyeztetett, részben a klímaváltozás, az illegális kereskedelem, a véletlen kifogás – ennek során a halászok más halak begyűjtésekor véletlenül teknősöket is kifognak – és vadászat miatt. A kutató szerint a Salamon-szigetek az egyik olyan hely, ahol nagyobb telepük megtalálható, egy kisebb gócpont, ahol a teknősök populációja máig igen egészséges. Tanulmányozásuk viszont korántsem egyszerű, ezért Gruber azt tervezi, hogy a könnyebb megközelíthetőség miatt elsőként inkább az álcserepesteknősöknél veszi szemügyre a biofluoreszcencia jelenségét.

És miért is lehet fontos a teknősöknek az izzás? Gruber szerint lehet egyfajta kommunikáció, elősegítheti, hogy könnyebben kiszúrják egymást, vagy éppen beleolvadjanak a korallzátonyok szintén fluoreszkáló környezetébe.