Ahol nemzeti étel a kukoricakása
Délben és este is ez a fő menü, de gyakran még reggelinél is előkerül. Az érdekesség, hogy tulajdonképpen ez egy köret, de mégis nemzeti eledelként aposztrofálják. Sőt, ha az ember kis független közvélemény-kutatást végez a helyi lakosok körében, azt fogja találni, hogy a „Mi a kedvenc ételed?” kérdésre többségében a válasz a nsima lesz.
Ha azt firtatja az ember a helyieknél, mit ettek ebédre vagy vacsorára, akkor is általában a válasz: nsima valamivel. Például nsima babbal, nsima hallal, nsima marhával, csirkével, stb. Pedig a kukorica itt sem őshonos, sőt igazából a helyiek emlékezete szerint csak pár évtizede kezdte meg hódító útját.
No, nézzük, hogy is készül itt autentikusan. Ehhez segítséget Yori, a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ, a HTCC asszisztense szolgáltatott, aki készségesen lefotózta, amint a kertészünk felesége elkészítette, és jegyzeteket fűzött hozzá.
Valószínűleg az egyik legkönnyebben elkészíthető étel. Csak kukoricaliszt és víz kell hozzá. Első lépés: rakjunk tüzet (vagy kapcsoljuk be a tűzhelyet). Tegyünk fel 1 liter vizet főni egy fazékban. Második lépés: amikor a víz épp elkezdene forrni, keverjünk bele másfél bögrényi kukoricalisztet. Keverjük, amíg egyenletes kása-állaga nem lesz. Harmadik lépés: hagyjuk összeállni, nagyjából tíz percig, alacsonyabb hőfokon. Utána keverjünk bele még másfél bögrényi kukoricalisztet, és erőteljes mozdulatokkal keverjük simára. Hagyjuk állni 5 percig, majd tálalhatjuk is.