Hatméteres óriásgyíkokkal éltek együtt Ausztrália őslakói
A Queenslandi Egyetem kutatóinak tanulmánya szerint Ausztrália első emberi lakosainak a jégkorszak zord feltételei mellett óriási gyíkokkal is meg kellett küzdeniük.
Gilbert Price paleoökológus szerint lenyűgözte őket, amikor feltárták az első bizonyítékát annak, hogy Ausztrália korai emberei és óriási, csúcsragadozó szerepet betöltő gyíkok kortársak voltak.
Szavai szerint egy óriási termetű gyík apró maradványát lelték fel kétméteres mélységben Rockhampton közelében, a Capricorn-barlangok egyikében. „Az egy centiméteres, a gyík bőrében kialakult csontocska az eddigi legkorábbi dokumentációja ilyen élőlénynek az egész kontinensen” – magyarázza.
Radiokarbonos és urán-tóriumos technikával megállapították, hogy a csont mintegy 50 ezer éves, vagyis tulajdonosa az ausztráliai őslakosok érkezésekor élt. „Egyelőre nem lehet megállapítani, hogy komodói sárkánytól – amely valamikor Ausztráliában is barangolt -, vagy egy még nagyobb fajtól, mondjuk a kihalt Megalania varánusztól származik-e. Eme utóbbi testsúlya elérte az 500 kilogrammot, testhossza a hat métert” – magyarázza Price. A lelet szerintük nagyon fontos, különösen az időintervallum miatt.
Az Ausztráliában ma élő legnagyobb gyík az óriásvaránusz, amely akár két méteresre is megnőhet. Price hozzátette, a pleisztocén földtörténeti korban, a legutóbbi jégkorszak folyamán, Ausztráliában a masszív gyíkok mellett még kilencméteres krokodilok is barangoltak.
„Hosszú ideje vitázunk azon, hogy az emberek vagy a klímaváltozás váltotta-e ki eme gyíkok és a megafauna többi képviselőjének eltűnését – teszi hozzá. – Az embereket csak mostantól tekinthetjük kihalásuk egyik potenciális előidézőjének.”
A csontot Ausztrália talán leggazdagabb lelőhelyén találták meg, mivel a barlangok rengeteg faj több millió csontjának otthonai. Price szerint csak elképzeléseik vannak arról, hogyan juthatott a gyíkcsont a barlangba, ahol egyébként rengeteg, baglyok által visszaöklendezett rágcsálócsont van.