„Nem szabad hagyni, hogy kődarabok határozzák meg a viszonyokat!”

Pekingben a fülöp-szigeteki nagykövettel, Erlinda F. Basilioval, tapasztalt külügyi diplomatával folytattunk beszélgetést Kínáról, a nyugat-fülöp-szigeteki-tengerről (Dél-kínai-tenger) és az ASEAN-ról, a két ország közötti feszültebb viszonyról és a helyi sajátosságokról.

A délkelet-ázsiai régió nem tudja magát kizárni Kína külkapcsolataiból, de az érintett államok illetve nemzetközi szervezetük nem is akarja meglépni ezt az amúgy is lehetetlen vállalkozást. Ahogyan a nagykövet-asszony is fogalmazott, a két fél közötti gazdasági kapcsolatok virágzóak. A korábbi évszázadok során nagy irányú volt a kínai migráció is a térségbe, és sok esetben a kínai etnikum jelenléte komoly társadalmi ellenállást, ellenérzést vált ki a többségi társadalomból. Ennek az ellenérzésnek a fő oka nem is a kínaiak számarányában, sokkal inkább gazdasági (túl)súlyában keresendő, a kínai kisebbség ugyanis felülreprezentált a délkelet-ázsiai államok gazdasági életében, így van ez a Fülöp-szigeteken is. Itt a kínai kisebbség a lakosság egy százalékát teszi ki, ugyanakkor nincs is probléma jelenlétükkel az országban, megbízható partnernek és sok esetben az ország fejlesztéséért is tenni akaró kisebbségnek bizonyulnak.

Az ASEAN együttműködésről is szó esett, a térség tíz államot is a soraiban tudó regionális szerveződése ugyanis komolyan mélyítette gazdasági kapcsolatait Pekinggel. Annak ellenére, hogy az ASEAN létrehozását tulajdonképpen a Kína jelentette fenyegetés is motiválta, valamint, hogy gazdaságuk profilja sok esetben meg is egyezik, a két fél végül szorosabbra fűzte a kapcsolatot, köszönhetően Kína és az Egyesült Államok valamint Japán magatartásának az 1997-es ázsiai gazdasági válság idején. Peking és a délkelet-ázsiai államok közösségének együttműködése egy szabadkereskedelmi egyezményben forrt össze, miután 1997-ben Kína nem értékelte le valutáját és komoly segítséget nyújtott a válságból való kilábaláshoz az érintett országok számára, míg Japán vagy az Egyesült Államok mindenféle reakció nélkül szemlélték az eseményeket. Bár Peking valódi konkurenciát jelent a régió gazdaságának, 2010-ben létrejött az ASEAN–Kína Szabadkereskedelmi Övezet, ösztönözve a regionális léptékű együttműködések intenzitását, megalapítva a világ legnagyobb közös piacát. Erlinda Basilio elmondta, hogy az aggályok ellenére az együttműködés az elmúlt öt év távlatából szemlélve sikeres és mindkét fél számára hasznokat hajt a kooperáció.

A felek közötti viszonyt ugyanakkor a Dél-kínai-tenger (Nyugat-fülöp-szigeteki-tenger) területi vitái árnyalják. A tenger a Csendes-óceán része, jelentőségét a feltérképezés alatt álló, nagynak mondható nyersanyagkészlete illetve az Indiai-óceánnal való szomszédsága adja. A 3,5 millió km² területű tengeren keresztül zajlik ugyanis a világ tengeri kereskedelmének harmada és olajszállításának több mint fele, stratégiai fontosságú vizekké téve a Dél-kínai-tengert. A tengert északról Kína, keletről Tajvan és a Fülöp-szigetek, délről Brunei, Malajzia, Indonézia és Szingapúr, nyugatról pedig Vietnám határolja, s ezen országok mindegyike területi igényt, követelést támaszt a vizek illetve a többnyire lakatlan szigetek feletti tulajdonjogért.

A követelések:

A területi vita ugyanis nem (csupán) az apró szigetek bekebelezéséről, hanem a jelentősnek mondható nyersanyagkészletek kitermeléséről szól – aki uralja a szigeteket, jogot formálhat a talapzat mélyén fekvő, becslésenként változó mennyiségű energiahordozók kiaknázására is. Stratégiai elhelyezkedése és nyersanyagkincsei mellett azonban van még egy szempont, mely nem hagyható figyelmen kívül: a tenger halállománya, mely a halászat minden térségbeli országra kiterjedt működése miatt a régió egyik legjövedelmezőbb, a területi viták miatt veszélyben lévő gazdasági tevékenysége. A nagykövet-asszony elmondta, ők a békés, közös megoldás hívei, ám Kína nem hajlandó leülni az érintett államokkal, ezért kénytelenek voltak az ENSZ-hez fordulni, ahol egy előzetes bírósági folyamat során igyekeznek megállapítani, hogy egyáltalán dönthetnek-e az ügyben. A nemzetközi jog tengerjogi konvenciója ugyanis a térségben nem jelent megoldást, az érintett államok követelései és a nemzetközi jog által számukra kijelölt területek is fedik egymást, így pedig nehéz egyezségre jutnia a feleknek. Ennek kapcsán mondta azt a nagykövet-asszony, hogy nem szabad hagyni, hogy kődarabok határozzák meg a viszonyokat, a más szinteken jó együttműködést nem kéne ezzel az üggyel elrontani. A kődarabok ugyanakkor úgy tűnik, egyre komolyabb jelentőséggel bírnak, Kína kapcsán ugyanis egy egészen új jelenségről is beszámolhatunk: bizonyos zátonyokat és kisebb képződményeket homokos feltöltéssel kiterjedt szigetekké változtatnak, amelyen létesítményeket, kutató-épületeket, helikopter-leszállókat, kikötőket, radarokat és kifutópályát építenek. A folyamat 2014 nyarán kezdődött és viszonylag hamar komoly eredményeket értek el a sziget-építés terén.

Fiery Cross-zátony, Spratly-szigetek

Az ilyen szigetekkel Kína célja a jelenlét megteremtése, a nyersanyag utáni kutatások, majd később a kitermelés segítése és a kereskedelmi és halászflotta védelme lehet, egyúttal stabilizálni is képes jelenlétét a tengeren, mi több, a tengerjogi konvenció értelmében akár további gazdasági övezetekre is igényt tarthat – ha sikerül persze elérnie, hogy a mesterségesen bővített zátonyokat természetes szigetnek ismerjék el a felek.

Erlinda Basilio azzal zárta beszélgetésünket, a térségbeli államoknak együtt kell működniük a megoldás érdekében és félre kell tenniük egyéni érdekeiket. Ahogy Manila korábban is beleegyezett a közös kutatásokba, úgy továbbra is hajlandó lenne a kooperációra. A nagykövet-asszony a Fülöp-szigetek kapcsán a nemzetközi szerepvállalást, tehát például az ország nemzetközi konfliktusok (mint például az ISIS jelenléte) megoldásában történő részvételét emelte ki.

Erlinsa Basilioval

Az út támogatói

Kiemelten köszönjük a Pallas Athéné Geopolitikai Alapítvány, továbbá a Magyar Afrika Egyesület és a Pécsi Tudományegyetem támogatását és a kutatóút megvalósulásához nyújtott segítséget.

Szerző: Vörös Zoltán