Minden a földrengésről – hogy ne beszéljünk félre

A hétköznapi beszédben mindig előkerül a földrengések ügye, különösen akkor, ha nagyobb természetim katasztrófáról van szó. Az olyan erős földmozgások, mint amilyen a múlt héten megrengette Chilét, világszerte arra ébrednek az emberek, hogy  beszélnek fokozatokról, magnitudról, skálákról, epicentrumokról és intenzitásról. Annak ellenére, hogy gyakran megtörténnek a rengések és a cunamik, a fenti meghatározások hibásan szereplnek a beszélgetésekben és a médiában is.

Az első adat, amelyet közzé tesznek, az a magnitud, vagyis a földrengés által felszabaduló energia mértéke. A magnitudot egy energiaskálán mérik annak a mérésnek az alapján, amelyet a szeizmográfokon olvasnak le. Ez a mérték azonban gyakran nem ugyanaz a rengés pillanatában és a végleges összesítésekben. Ennek az oka, hogy abban a pillanatban, amikor a rengés megtörtént, a szeizmográfokra kapcsoalt számítógépek egy adatot közölnek, ez pedig később már mást mutat:  mivel a sajtó nagyon gyorsan reagál az eseményekre, az adat nm mindig fele meg a későbbi méréseknek.

A hiba akkor történik, amikor a magnitud fokozat megjelöléssel kerül közlésre, vagyis a Richet skálán mért x fokozat. A Richet skálát 1930-ban hozták létre, hogy a kaliforniai Szewnt András törésvonal mentén észlelt mozgásokat jelöljék, de ez már nem pontos, ha a földmozgás magnitudja nagyobb 6,9-nél. Ezért a hetvenes években bevezették a ,,pillanatnyi magnitus” fogalmat, egy olyan algoritmust, amely sokkal precízebb meghatározást tesz lehetővé.

A magnitud mértéke hatványozott mértékben növekszik, ezért történhet meg, hogy az 1-es magnitudnak a 32 szerese a 2-es magnitud. Vagyis egy magnitud növekedés az 32-szerese az előzőnek.

Miközben a magnitud a felszabaduló energiát méri, az intenzitás pedig egy adott térségben mért rengésérték – éppen ezért állandóan változik, hiszen nagy mértékben függ attól, hogy mekkora a távolság a földrengés központjától. Vagyis a magnitud egy olyan szám, amely mindenütt állandó, az intenzitás pedig több tényező függvénye, ezért mindenhol más.

Az epicentrum is egy olyan adat, amelyet a földrengés meghatározására használnak és azt jelöli, hogy a rengés keletkezésének helyszínén lévő földfelszínen mekkora az erősség. Általában itt keletkeznek a legnagyobb károk. Ez azonban csak akkor lényeges, ha kisebb rengéseről van szó. Egy hatalmas földrengés esetében azonban ritkán van szó egyetlen pontról, sokkal inkább egy nagyobb kiterjedésről beszélhetünk, ahol rengett a föld: például egy hasadék mentén.  Az epicentrumnál sokkal fontosabb adat a rengés térkép (shakemap) meghatározása, ez ugyanis megmutatjak, hogy a földrengés hogyan hatott a különböző kiterjedési pontokon, vagyis ott, ahol érezni lehetett.