Egy lépéssel közelebb a migrációs válság megoldása

Bernardino León, az ENSZ spanyol származású különmegbízottja  jelentette be, hogy immár a Tripoliban székelő  Általános  Nemzeti Kongresszus is hajlandó aláírni azt a béketervet, illetve annak kicsit módosított változatát, amelyet a (nemzetközi szinten elismert tobruki kormány más július közepén aláírt. A legnagyobb ellentét – nem meglepő módon – a személyi kérdésekben volt. Azon belül is azt nem tudták elfogadni a Tripoliben székelő mérsékelt iszlamisták, hogy a hadügyminisztériumot, és ezzel a felállítandó közös hadsereg vezetését Halifa Hafátr tábornokra bízzák. Szerintük ugyanis az iszlamisták ellen magánháborút viselő tábornok ugyanolyan diktátor lesz, ha hatalomhoz engedik, amit a 2011-ben elűzött Kadhafi.

Hogy hogyan hidalták át a legkényesebb kérdést, azt egyelőre nem hozta nyilvánosságra León, de a Tripoli kormány képviselői jelezték, még szeptember 20. előtt a nemzetgyűlés elé terjesztik a békejavaslatot. (A tobruki kormány szerint ennek a nemzetgyűlésnek már rég fel kellett volna oszlania.) A megegyezésben benne foglaltatik egy az ENSZ égisze alatt működő nemzetközi békefenntartó erő telepítése is az országba – az egykori gyarmattartó Olaszország külügyminisztere, Paolo Gentiloni már jelezte is, hogy hazája kész egy ilyen misszió vezetésére. Federica Mogherini az EU külügyminisztere pedig jelentős uniós támogatást helyezett kilátásba, ha tényleg sikerül valamiféle működő békemegállapodást tető alá hozni.

A két fő erőközpont megegyezése persze még nem jelenti azt, hogy az országban azonnal béke és stabilitás lesz-  a tobruki kormány hadereje, Haftár tábornok magánhadserege, és a tripoli kormány mögött álló Líbia Hajnala milícia mellett még jó ezer (‘) kisebb-nagyobb fegyveres csoport, milícia van az országban.  És biztosan nem lesz egyszerű dolog a lefegyverzésük, vagy integrálásuk a központi hadseregbe.  Kadhafi elnök 2011-es megbuktatása idején a fegyverraktárakat széthordták, és minden falu, város, törzse megszervezte saját milíciáját.  A legnagyobb feladat azonban az időközben megerősödött szélsőséges iszlamista csoportok – köztük a magát az Iszlám Államhoz kötő terrorszervezet – felszámolása lesz. Az Iszlám Állam ma az ország tengerparti sávjának egy jó kétszáz kilométeres szakaszát birtokolja, és ők – természetesen – nem részei az ENSZ béketervének.

Líbia pacifikálása azonban alapvető fontosságú a migrációs válság megoldása szempontjából is. A Földközi-tengeri Útvonal kiindulópontja jelenleg Líbia, mert – bár mindkét kormány egységei küzdenek az embercsempészekkel – a hosszú tengerpart jelentős szakaszán teljes a káosz, az anarchia.  Egy stabil nyugatbarát kormány pedig nem csak a csempészútvonalakat tudná kontrollálni, de , ha biztonságos országnak nyilvánítják, egy toloncegyezmény keretében vissza is fogadhatná azokat, akik nem bizonyulnak megfelelőnek a menekültstátuszra, illetve, helyet adhatna egy uniós fenntartású úgy nevezett hotspotnak is. Hogy mennyit számít a szervezett állam, és az unióval való jó együttműködés azt mutatja, hogy a nyugati útvonalon, Marokkóból Spanyolországba a múlt évben kevesebb mint hétezren jutottak át egész évben – viszont 172 ezer embertől tagadták meg a spanyol hatóságok a beutazást, akik mind egy szálig Marokkóban ragadtak, onnan pedig sokan vissza is tértek hazájukba. A líbiai konfliktus sikeres lezárása pedig reményt adhat a menekülttáborokban élő szíreknek is.