Saját magazinjában árulja norvég és kínai túszát az Iszlám Állam
Az Iszlám Állam tegnap jelentette be, hogy a fogságában van egy norvég és egy kínai állampolgár. Most már azt is közölte: pénzért kész megválni tőlük.
Oslóban Erna Solberg kormányfő megerősítette, hogy valóban az ISIS foglya egy norvég férfi, de azt is közölte, hogy váltságdíjat nem fognak fizetni érte. “Norvégia nem fizet váltságdíjakat.”
Az iszlamisták angol nyelvű magazinjának, a Twitteren terjesztett Dabiq-nak a 66. oldalán szerepel a fotón látható ajánlat, hozzátéve, hogy csak meghatározott ideig érvényes. Arról nem esik szó, hogy hol, mikor és hogyan fogták el a két férfit, vagy hol tartják őket. Csak az áll ott, hogy “eladóak”.
Meg az, hogy “mindenkinek, akit illet a keresztesek, pogányok, szövetségeseik vagy azok közül, akik emberi “jogi” szervezeteknek hívják magukat: ezt a foglyot elhagyta a kormánya, semmit sem tett azért, hogy visszaszerezze a szabadságát.”
Alul pedig: “Bárki, aki kifizetné a váltságdíjat érte, az átutalás érdekében a következő számon jelentkezzen. Ez csak rövid ideig élő ajánlat.” Arról, hogy mekkora pénzről van szó, és mikor jár le a határidő, nem történik említés.
A kínai túszt Fan Csinghui-nak hívják, 50 éves és tanácsadó. Norvég társát a 48 éves Ole-Johan Grimsgaard-Ofstadként azonosították, a trondheimi egyetem munkatársaként, akinek röviddel Szíriába érkezése után veszett nyoma még januárban. Solberg miniszterelnök azt mondta: válságbizottságot hoztak létre. “Komoly és bonyolult ügyről van szó, az a célunk, hogy honfitársunkat biztonságban hazahozzuk.”
Az Iszlám Állam nem először követel váltságdíjat nyugati túszaiért. Így volt ez például az amerikai foglyok esetében is. Ott több család kész lett volna fizetni, ám a kormányzat ezt nem hagyta, sőt, arra figyelmeztette a hozzátartozókat, hogy bűncselekményt követnének el, ha pénzt utalnának. A túszok aztán meghaltak, a történtek pedig újra felizzították a vitát arról, hogy tartható-e ez a politika. Erről James Foley lefejezése után ITT írtunk. Mint ahogy arról is, hogy több európai ország ki tudta menteni a saját polgárait, jóllehet többnyire tagadják, hogy fizetettek volna ezért.