,,A barna az újfajta zöld” – Kalifornia a kiszáradás szélén
Negyedik éve nem esik az eső Kaliforniában: az egykoron virágzó amerikai állam most sötét jövő elé néz, ha a helyzet nem változik. Bár egyes előrejelzések szerint a tél hóban gazdag lesz az El Nino nevű éghajlati jelenségnek köszönhetően, ennek azonban egyelőre kevés jele mutatkozik.
Idén harmadszor fordult Jerry Brown, Kalifornia kormányzója drámai kéréssel a lakossághoz és a gazdasági szereplőkhöz: korlátozzák vízfelhasználásukat. Tavasszal – mivel a kérés kevésnek bizonyult – korlátozásokat is bevezettek: bizonyos fogyasztási határon felül drasztikusan megemelték a vízdíjat. Emellett a törvényhozók asztalán fekszik az a kérés is, hogy a legnagyobb vízpazarlókra 10 000 dolláros büntetést is kiszabhassanak.
Tavasszal a szövetségi parlament egymillió dolláros sürgősségi csomagot hagyott jóvá a szárazság pusztításának enyhítésére. Az eső hiánya pedig nem vicc a természeti kincsekben is legendásan gazdag amerikai szövetségi államban: egyesek már Kalifornia elsivatagosodásáról és gazdasági összeomlásáról beszélnek.
A szárazság miatt először a mandulatermelők panaszkodtak: a legtöbb kisgazdaság által kultivált növény eső hiányában szinte lehasalt a földre, majd ezt a többi növény is követte. A fő mezőgadasági övezet, a Central Valley területén lévő b parasztgazdaságok számára ez katasztrófális következményekkel jár – elmarad az idei bevétel, ekkora veszteség még nem érte a kaliforniai parasztokat. Mivel a szövetségi állam az Egyesült Államok egyik jelentős éléskamrája, bevételeinek jelentős hányada éppen a mezőgazdasági termékekből származik, a szárazság gondot okozhat később a költségvetésben is: nem folynak be a tervezett bevételek, megszorul a kormányzat. Kevesebb marad egyéb kiadásokra, amelynek az oktatás, orvosi ellátás, kommunális szolgáltatások is kárát láthatják.
A másik látványos következmény a fák pusztulása: Kalifornia az elmúlt száraz években mintegy 12 millió fát veszített. A kiszáradt fák következtében megnőtt a tüzek veszélye – évtizedek óta először pusztított nagyobb kiterjedésű tűz a Napa Valleyben, Kalifornia egyik híres borvidékén. S a szőlők állapotát látva pedig sírni támad kedve a gazdáknak…
A házak előtti kiszáradt pázsit mindennapi látvánnyá vált San Franciscoban is, ahol a párás tengeri levegőből eső ugyan nem esik, de a nedvesség nagyobb, mint a tengerparti sávot lezáró hegyek túloldalán. A házak körüli pázsit locsolását megtiltották még idén májusban, hogy a vízet inkább a mezőgazdaságilag hasznos növényeknek juttassák.
Szokatlan zöld előkertek nőttek ki viszont az úszó házak előtt: a kaliforniai híres vízre épült házak egy részét a szárazság kitette a szárazföldre. A tavak és öblök vízszintje drasztikusan lecsökkent és a cölöpökre épült házak egy része mára gólyalábakon ágaskodó építményekké vált. A lakóhajók is hasonló sorsra jutnak: az egykoron szabadságot jelentő úszó építmények mára egymás szomszédságába kényszerültek azon igyekezetükben, hogy el ne elfogyjon alóluk a folyó vagy a tó.
Aztán bevétel nélkül maradnak a kikötőket működtető kiscégek is: Kalifornia számtalan kis tava és a helybéliek hajózási kedve sok embernek ad megélhetést. Ha viszont kiszárad például a Huntington Lake, – és ez már meg is történt – a dokkok felülnek a száraz homokra. De bezárt a Tahoe tó környéki síkörzet is, idén gyakorlatilag nem esett hó ezen a vidéken. A tó vizének nyoma sincs. Mivel az öntözőcsatornákban sincs már víz, arra kérték a csatonák mentén lévő mezőgazdasági területek lakóit, ne vessenek a földjeikre
Kényszerűen fellendült a vágómarhák kínálata: sok tenyésztő képtelen megvásárolni állatai számára a drága szénát és más élelmet, így még mielőtt lesoványodnának a marhái, áruba bocsájtja őket. Kérdés, milyen áron tud megszabadulni tőlük és ez milyen következményekkel jár a gazdaságára…
Új feladatok kaptak viszont az építési vállalkozók: sokan úgy döntöttek, hogy víz nélkül tátongó és emiatt lassan tönkremenő úszómedencéjüket megszüntetik. A medencék felszámolásának egyelőre az építőipar örül.
S hogy humorban se legyen hiány, nem egy helyen a kiszáradt pázsiton a ,,barna az újfajta zöld” felirat mutatja, hogy tulajdonosa felelősen áll a vízhiányhoz és nem locsol. Most igazán nem sértő, ha a szomszéd füve sokkal zöldebb – csak meg kell várni, tiltott vízhasználat miatt mekkora büntetést rónak ki rá …. S nem lennénk Amerikában, ha valami illúzió nem történne: műfű. Igazi reneszánszát éli a műanyag pázsit, amit nem kell locsolni és még csak nem is barna.
S még egy bizonyára nagyon amerikai jelenség: a kiszáradt, sárga fű festése! A fűfestés nagyon hamar megtalálta a megfelelő kiszolgáló iparágat, speciális fűfestékeket kínálnak igényes, a sárga pázsittól idegenkedő kerttulajdonosoknak. A festésre 90 napig tartóssági garanciát adnak és egy esetleges eső esetén sem mosódik ki a fűből!
A szárazság politikai kérdéseket is felvetett, többek között egy éve komoly mozgalmak alakultak Kalifornia állam kettészakítására. Északon ugyanis öntudatosabb, takarékosabb polgárok élnek, akiknek környezetéből hosszú vezetéken jut el a víz a sivatagos területre épült Los Angelesbe. S mi történik ott? Az északon megspórolt vízzel megtöltik a medencéjüket és élvezik a nyarat – többek között ezt akarták megszüntetni azok, akik az állam kettészakítását szerették volna elérni.
De jogi úton is folyt a nézeteltérések tisztázása. A Yosemite Nemzeti Park déli kijáratánál van a Mono Lake – Kalifornia egyik legizgalmasabb tava, amely természeti szépsége mellett ellátja Los Angelest vízzel. A medencék és a golfpályák azonban annyi vizet emésztenek fel, hogy a tó szintje az elmúlt évtizedek alatt drasztikusan lecsökkent: erre a tó barátai a tó nevében bepereték a ,,délieket” és nyertek. A győzelem szimbólikus is, vagyis a józan ész nyeresége a pazarlás felett. A tó megmenekül, Los Angeles pedig, ha a szükség így hozza, megtanul csínyján bánni a vízzel .
