Mostantól tilos a rabszolgatartás Mauritániában
Az új törvény emberiség elleni bűncselekménynek minősíti a rabszolgatartás valamennyi formáját, amit mostantól legalább 20 évig terjedő szabadságvesztéssel sújt.
A héten fogadták el az új rabszolga-ellenes törvényt Mauritániában, amit több nemzetközi szervezet és helyi aktivista is örömmel fogadott. Az új törvény betartásához, valamint a rabszolgaság tényleges felszámolásához azonban a hatóságoknak és az igazságszolgáltatásnak is komolyabban kellene fellépniük, különben az egész egy fabatkát sem fog érni.
Mauritániában ugyanis 1981-ben egyszer már betiltották a rabszolgaságot, de ezt gyakorlatilag senki sem vette figyelembe a túlnyomórészt muszlimok lakta északnyugat-afrikai országban, ahol mind a mai napig fennál a rabszolgaság öröklődő formája. Az országot ezért számtalan kritika és elmarasztalás érte a nemzetközi porondon, ami rendkívül rosszfényben tüntette fel az amúgy barátságos és a külföldi turisták számára is nyitott országot. Ezért is hozhatta meg az új törvényt a mauritániai parlament, hogy javítson az ország nemzetközi megítélésén, illetve emberi jogi besorolásán, amit nem túl előkelő.
A Walk Free rabszolga-ellenes kampánycsoport 2014-es felméréséből ugyanis kiderült, hogy Mauritánia lakosságának 4 százaléka él rabszolgasorban, ami világviszonylatban nézve is a legmagasabb adat. Ráadásul három olyan emberi jogi aktivista is van az országban, akiket nemrég három év börtönre ítéltek, miután nyíltan kiálltak a rabszolgaság ellen. Az alegi bíróság végül azért ítélte el őket, mert egy olyan nem kormányzati szervezetnek voltak a tagjai, amelyet a mauritániai vezetés nem ismer el. Az aktivisták azonban benyújtották fellebbezésüket az ítélet ellen, ezt augusztus 20-án fogja tárgyalni a bíróság.
Az SOS Slavery igazgatója, Boubacar Ould Massoud a BBC-nek elmondta, hogy az új törvény jogilag szélesebb lehetőséget nyújt a rabszolgaság áldozatainak védelmére, akik jó esetben még kártérítést, illetve kompenzációt is kaphatnak. Arra azonban az igazgató is felhívta a figyelmet, hogy komoly szemléletváltásra van szükség az országban, hogy az új jogszabály valóban elérje a célját. A bírók és a más döntéshozók ugyanis mind a mai napig úgy hozzák meg ítéleteiket ezen a téren, hogy azokkal a rabszolgatartóknak kedveznek. A rabszolgákra pedig rendszerint „ingyen munkásként” szoktak hivatkozni, véletlenül sem használva a rabszolga kifejezést.