Hogyan használjuk a moszkvai metrót
Most hogy már fapadossal is repülhetünk az orosz fővárosba, egyre könnyebben csodálhatjuk meg a legendásan gyönyörű moszkvai metró állomásait. Viszont hogy tényleg jó élmény legyen, nem árt néhány dolgot észben tartani.
A történelmi adatok szerint legelőször 1875-ben vetődött fel a földalatti közlekedés ötlete Moszkvában. A megvalósításra hatvan évet kellett várni, az első vonal 1935. május 15-én nyílt meg. Ma már 12 vonalból áll a több mint 327 km-es hálózat, amelyet 160-al toldanának meg 2020-ig. A jelenlegi 196 állomásból 44-et kulturális örökségként tartanak számon.
Ezek megtekintése azonban nem egyszerű, miközben körülöttünk Moszkva 12 milliós lakossága dolga után igyekszik. A budapesti csúcsforgalom szellős korzózás az ottanihoz képest. Ha mégis ebben az időszakban metróznánk, készüljünk fel a tömegre!
Sokszor már a bejárati lépcsőkön is szélesre dagadt sor vánszorog befelé. Tülekedni teljesen fölösleges, gyorsabban haladni képtelenség. Szép lassan be fogunk kúszni az áramlattal. Persze türelmes nyugalmunkat könnyen megzavarhatják mások, ilyenkor azért ne hagyjuk magunkat. Jó szolgálatot tehet a könyökünk.
Ne essünk kétségbe, ha a peronra érve átláthatatlan emberfal tornyosul elénk. Fel fogunk tudni szállni a metróra. Viszont itt nem működik az „ezen sokan vannak, majd megvárom a következőt” taktika. Tehát megint csak könyököt fel és előre!
Leginkább idős nénik között folyhat kiélezett harc a szabad ülőhelyekért. Ezekből jobb kimaradni. Azon se sértődjünk meg, ha valaki túlságosan betolakodott az intim szféránkba. A moszkvai metróban, különösen csúcsforgalomban, ilyen nem létezik. Ha mégis le tudunk ülni, legyen nálunk könyv! Érdekes megfigyelni, mennyire sokan olvasnak könyvet, vagy újságot az ottaniak közül.
Bár eddig sokat segített a könyökünk, leszálláshoz készülődve ne használjuk. Míg mi itthon óvatosan elszlalomozunk az utastársak között, ott udvariasan megkérdezik: „A következőnél leszáll?” Ne felejtkezzünk el erről a jó szokásról mi sem!
Leszállásnál, a metróból kilépve, ne álljunk meg azonnal! Gyorsan és céltudatosan érjük el az állomás középső, szellősebb részét, hogy a többiek is le-fel tudjanak szállni. És végül ellenőrizzük, mindenünk megvan-e.