Hogyan kerültél éppen Magyarországra?
Először Hollandiába költöztem, de a honfitársaimhoz képest nagyon zárkózottnak találtam a hollandokat, nem éreztem igazán jól magam. Tunéziában – főként vidéken – annyira közvetlenek egymással az emberek, hogy ha valaki nem látogatja meg a szomszédját néhány napig, a szomszéd megy át hozzá érdeklődni, hogy miért haragszik rá. Ha nem találja otthon, leül a kanapéjára, és megvárja. Nagyon erős az összetartás, a nehéz munkákban, anyagi buktatók felmerülésekor számítanak egymásra az emberek. Magyarországra a felségem miatt jöttem, őt Tunéziában ismertem meg, ott találkoztunk több alkalommal, majd másfél év után összeköltöztünk. Magyarországon azért szeretek élni, mert itt is közvetlenek az emberek, bár nem annyira, mint Tunéziában.
Hogyan boldogulsz Magyarországon? Miből élsz?
Az Aranypart Szállodában dolgozom, emellett van egy kis cégem, mely Tunéziából szállít kézzel gyártott kül-, és beltéri kerámia burkolatokat, ez leginkább nyáron jelent bevételt.
Milyen élményekkel térnek vissza a magyar turisták Tunéziából?
Sokan mesélték, hogy bárhova mentek, az emberek barátságosak voltak, mosolyognak, bármilyen haszon reménye nélkül lelkesen segítenek nekik. Szülőföldemen nagyon sok ember él közvetve vagy közvetlenül a turizmusból. Az emberek próbálnak olyan élményt nyújtani, hogy a vendégek visszatérjenek, jó hírét vigyék Tunéziának. Az országban a turisták széleskörű kínálattal találkoznak: a középosztálynak megfizethető utak mellett a luxusnyaralásra is van lehetőség: 50 000 – 600 000 Ft között bármennyiért utazhatnak a világjárók.
Te mit emelnél ki az emberek kedvessége mellett, miért menjünk Tunéziába?
Az ország hangulata, a tengerpart, a nagy pálmák a parton, a nyitott üzletek, az elbűvölő tájak és kedves emberek sokakat késztetnek a rendszeres visszatérésre. Sokszor tanúja voltam, hogy az árusok, hallva, hogy magyarul beszélnek az érdeklődők, a ’csá csumi csá’ vagy a ’szerbusz vizibusz’ köszöntéssel üdvözölték őket. Ez is mutatja a kedvességet, a megfelelni akarást. A magyar turisták nagy számáról is árulkodik az árusok nyelvtudása. Az ország infrastruktúrája fejlett, a legtöbb faluban van villany és vízvezeték. Sok új épület épül, mely a profi mérnököknek köszönhetően több évezredes múltat sugároz annak ellenére, hogy néhány éves csupán.
Mit ajánlanál a Tunéziába utazóknak?
Ha igazán meg akarják ismerni az országot, ne csak oda menjenek, ahova a szervezett utazások keretében eljutnak. Utazzanak sokfelé, persze a megfelelő információ birtokában. A helyiek sokszor vendégül látják a turistákat. Nem a pénz fontos nekik, hanem hogy elmondhatják, hogy vendégül látták az európai utazót, és ivott velük egy kávét. A fiatalok egy része persze már másképp gondolkozik, de a többség szerencsére még ilyen mentalitású.
Érdemes akár télen is odautazni?
Télen a turizmus nagyon visszaesik, pedig nincsen különösen hideg, nulla alá nem megy a hőmérséklet. Megtévesztő, hogy a repülőgépről télen kinézve mindenki sapkában, kabátban mászkál, amitől a naiv utazó megijed, hogy ennyire hideg van? Leszállva a gépről meglepően kellemes a 15 °C körüli átlaghőmérséklet a zord magyar télből érkező számára. A tunéziaiak öltözködése érthető: a 45°C-hoz képest a 15°C is kevésnek tűnik… A hidegebb klímájú országokból érkezőknek ez is kitűnő idő, az oroszok például örömmel pancsolnak januárban a tengerben. Mulatságos kontraszt a tengerben lubickoló orosz turisták mellett nagykabátban sétáló helyiek látványa.
Te hogy bírod az olykor zord magyar telet? Gondolom, hiányzik a 15°C ilyenkor…
Dehogy, imádom a havat. Ha reggel felkelek, és az ablakon kinézve hófödte tájat látok, boldog vagyok, akármilyen nap vár rám.
Sosem próbáltad meggyőzni a feleségedet, hogy Tunéziában éljetek?
Amikor Magyarországon a recesszió miatt romlott az anyagi helyzetünk, feleségem megkérdezte tőlem, szeretnék-e Tunéziába költözni. Erre én mondtam nemet, szeretek Magyarországon élni, annak ellenére, hogy a családom nagyon hiányzik.
Nagycsaládból származom, édesanyámnak 7 gyermeke van és 24 unokája. Földművelésből élnek, 5 hektár földjük van, és még 5-öt bérelnek, hogy fenn tudják tartani magukat. Boltban ritkán vásárolnak, a húst, a tejet, a fűszereket, a mindennapi szükségleti cikkeket, alapanyagokat ők termelik meg.
A forradalomról milyen híreket kaptál otthonról?
Édesanyámat gyakran faggattam, hogy mi történik Tunéziában. Mindig azt mondta, hogy a környezetében minden ugyanolyan, csak a tévén keresztül látta a fővárosban és más városokban zajló eseményeket.
És milyen a forradalom utáni Tunézia?
A változások folyamatban vannak, természetesen sok nehézséggel szembe kell néznünk. A kormány megalakult, úgy látom, hogy a vezetés keményen dolgozik, hogy mindent rendbe tegyenek. A képviselők nagy része fiatal, optimista a jövőt illetően. Az emberek boldogok, hogy végre szabadon elmondhatják a véleményüket, tüntethetnek, ha nem tetszik a rendszer. A kávézókban, ahol korábban a sport volt a fő téma, most a politikáról beszélgetnek. Mindenki derűsen tekint a jövőbe.
Nem félsz a korrupciótól? 20 éve mi is optimisták voltunk, de lassan rá kellett jönnünk, hogy politikusainkat nem az emberek, az ország, hanem a saját jóléte érdekli. Mára az emberek nagy része kiábrándult, elfordult a politikától vagy a szélsőségesekbe kapaszkodik.
Nem tartok ettől, mert a tunéziaiak árgus szemmel figyelik a politikusok lépéseit. Ha már egyszer bátrak voltak és kiálltak tüntetni, később is könnyen az utcára vonulnak, ha nem a jó irányba mennek a dolgok. Nem fogják hagyni, hogy az új vezetés ismét diktatúrát alakítson ki.
Hogyan hatott a válság Tunézia turizmusára?
Jelentősen visszaesett. Ez nagyon érzékenyen érintette a lakosságot, hiszen az emberek túlnyomó része az idegenforgalomból él.
Szerintem a válság mélyebb, mint gondoljuk. Magyarországon is nagyon látszik a különbség: régebben, ha találkoztam valakivel, és kérdeztem, hogy van, a válasz az volt: ’jól, köszönöm’. Ma inkább azt hallom, ’köszönöm, megvagyok’. Gondterheltek az emberek, nagyon nehéz biztosítani a mindennapi megélhetést. Akiknek devizahitelük van, különösen elkeserítő helyzetben vannak: sokaknak a törlesztőrészlete mára megháromszorozódott, egy részük képtelen kifizetni a többletterheket. Ha úgy indul a napom, hogy tudom, van elég pénzem, más a hangulatom, mintha reggel még nem tudom, hogy miből fogom kifizetni a csekket.
Tunéziában sem könnyebb, mégis úgy tűnik a beszámolódból, mintha ott vidámabbak lennének az emberek. Magyar sajátosság a negatív hozzáállás, a panaszkodás?
Amikor a fiam kérdezi, hogy miért mosolygok mindig azt mondom, válasszon: mi jobb, ha gondterhelt egész nap, vagy ha mosolyog? A körülötted élők minek örülnek jobban? Sokkal jobb nevetni, mint stresszelni: a problémák úgyis megoldódnak, de nem attól, hogy aggódunk. A tunéziaiaknak több gondja van, mint a magyaroknak, nagy részük mégis inkább mosolyog. Minél szegényebb az ember, annál többet ad.