Új hegyláncot találtak a Plútó szívében
Olybá tűnik, a Plútó “szíve” elég nagy ahhoz, hogy két hegylánc is elférjen benne, legalábbis a New Horizons új fotóinak tanúsága szerint. A kutatók emellett közzétették két kisebb holdjáról, a Nixről és Hidráról készült felvételeket is.
A második hegylánc is a Tombaugh Regio névre keresztelt területen található. A 2000 kilométer széles, szívet formázó területet a Plútó felfedezője, Clyde Tombaugh tiszteletére nevezték el.
Az újonnan fellelt hegylánc 1,6 kilométeres magasságba tör a Plútó fagyos felszíne felett, vagyis leginkább az Appalache-hegységre hajaz, míg a Tombaugh Regio másik ismert hegylánca sokkal inkább a magasabb és csipkézett Sziklás-hegységet idézi több mint 3,2 kilométeres magasságával.
A képződmény a Sputnik Planum jégsíkságtól nyugatra terül el, és 110 kilométerre északnyugatra a magasabb hegylánctól, amelyet a kutatók Norgay Montes-nak neveznek Tenzing Norgay serpa után, aki Edmund Hillary társaként elsőként mászta meg 1953-ban az Everestet. (A Tombaugh Regio, a Norgay Montes és a többi hasonló név egyelőre nem hivatalos, mivel a Nemzetközi Csillagászati Uniónak jóvá kell őket hagynia.)
Az új fotót az űrszonda július 14-i közeli randevújakor lőtte, és a Tombaugh Regio meglepő komplexitásáról árulkodik. Jeff Moore, a szonda szakembere a július 21-én közzétett fotóval kapcsolatban elmondta, hangsúlyos különbség figyelhető meg textúrában a keletre elterülő fiatalabb, fagyott síkságok és a nyugati sötét, kráterekkel tarkított felszín között. Megjegyezte, hogy a sötét és világos anyagok között is komplex interakció zajlik, amelynek természetét igyekeznek feltárni.
A kráterek hiánya a Sputnik Planumon arról árulkodik, hogy a jeges síkságok geológiai szempontból nagyon fiatalok, 100 millió évesek, vagy talán még fiatalabbak. A sötétebb terület nyugatra, viszont valószínűleg több milliárd éves.
Az új fotón 0,8 kilométeres, apró jellegzetességek is látszanak. A New Horizons 77 ezer kilométeres távolságból lőtte.
Július 14-én azonban 12 ezer 500 kilométerre közelítette meg a törpebolygó felszínét, ezáltal még izgalmasabb képekre számíthatunk a közeljövőben. Az összes, közeli randevú alatt begyűjtött adat tömörített formában már 2015 végére a kutatók kezében lesz, további egy évet ölel majd fel a teljes adatkészlet hazaküldése.
Lencsevégen a Nix és a Hidra
A szonda szintén a közeli randevú során kapta lencsevégre a Nixet (vagy Nüxöt) és a Hidrát (vagy Hüdrát), a törpebolygó öt ismert szatellitje közül kettőt. Kiderült többek között, hogy a Nix zselés cukor formájú, és izgalmas vörös foltja van, míg a Hidra egy nagy, szürke egyujjas kesztyűt idéz.
Míg a Plútó legnagyobb holdja, a Kharón fürdött eddig a rivaldafényben, eme két kisebb, kevésbé ismert szatellit is egyre több figyelmet kap. A Nix és a Hidra – a másodikként és harmadikként felfedezett szatellit – megközelítőleg ugyanakkorák, de hasonlóságuk itt véget is ér.
A New Horizons első színes fotója a Nixről izgalmas régiót tár fel a 42 kilométer hosszú és 36 kilométer széles égitesten. Bár a felszín átfogó színe semleges szürke, az újonnan felfedezett régió egyedi, vöröses árnyalatban pompázik. A céltábla közepére emlékeztető mintázat miatt a kutatók azt gyanítják, a vöröses régió kráter lehet. Elmondásuk szerint további kompozíciót érintő adatokat is begyűjtött a szonda a Nixről, de azok még nem érkeztek meg.
Mindeközben a Hidráról is megérkezett az eddigi legélesebb fotó, amely szabálytalan, Michigan államra emlékeztető alakzatot tár fel. Az új felvételt is a LORRI készítette július 14-én, megközelítőleg 231 ezer kilométeres távolságból. 1,2 kilométeres képződmények is kivehetőek rajta. Olybá tűnik, legalább két nagy kráternek ad otthont, egyikük nagyrészt árnyékba burkolózik. A Hidra felső része sötétebbnek tűnik a többinél, ami a felszíni összetétel lehetséges különbözőségére utalhat. A fotó alapján a kutatók úgy becsülik, a hold 55 kilométer hosszú és 40 kilométer széles.
A Plútó nemrégiben felfedezett két másik holdjáról, a Sztüxről és a Kerberoszról készült képeket október közepére várják.
A Nix és a Hidra 2005-ben került a Hubble-űrteleszkóp szeme elé.
Fotó: Europress AFP Images