Bolíviában ismét áll a bál
Ferenc pápa bolíviai látogatása óta, azaz lassan két hete La Paz lakói ostromállapotok köz élnek. A kormánypalotát négyszeres rendőrkordon védi, egyenruhások őrzik a közhivatalokat és az oktatási intézményeket, miközben a Potosíból érkezett bányászszakszervezetek utcai csatákat vívnak a hatóságokkal.
A pápalátogatás óta a demonstrációk pedig napi 24 órában és heti hét napon folytatódtak, a tüntetők gyakorlatilag megbénították a fővárost, ahol már kora reggel petárdák robbanása jelzi a napi hacacáré kezdetét.
La Pazban a kormánypalota, a külügy és a tartományi kormányzóság épületét rendőrkordon védi, és bevetésre kész vízágyúk várják az európai kapitalista fejlődést egykor végtelennek hitt ezüsttartalékaival megalapozó bányászvárosból, Potosíból érkező tüntetőket.
Eközben a dörzsöltebb – számos kormány bukásához, demonstrációkhoz és utcai harcokhoz szokott – La Paz-i lakók, mintha mi sem történt volna, élik mindennapi életüket. Van, aki a bevásárlásból jövet, szatyrokkal teleaggatva szaporázza lépteit egy-egy rendőr- vagy tüntetőroham elől, és a városszerte érezhető könnygáz sem sokat segít, amikor a 3500 méteres magasságban amúgy is ritka oxigén után kapkodva igyekszik valaki munkába. A külső szemlélő számára totális káosznak tűnő városban azonban a helyiek meglepően kreatív megoldásokkal állnak elő, amelyek a hagyományos és a 21. századi lehetőségeket tökéletesen elegyítik. A nagyobb dugókról szájról-szájra terjed az információ az utcán, a Whatsapp pedig izzik az alternatív útvonalakat ajánló önkéntes, közösségi közlekedésszervezőktől. Egy szó, mint száz, a tucatnyi napja tartó tüntetések ellenére La Paz nem omlott össze.
A fővárosban demonstrálók főként Potosí Civil Bizottmánya (Comcipo) – 23 érdekképviseleti, magán és szakmai szervezetet tömörítő társadalmi mozgalom – által Ferenc pápa látogatásával egy időben meghirdetett tüntetéssorozatra érkeztek La Pazba.
A Comcipo célkitűzései tökéletesen illeszkednek a bolíviai tartományok közötti versengés, valamint a helyi közigazgatási szervek és a központi kormány kardcsörtetéseinek belpolitikai dinamikájába. A szervezet saját bevallása szerint „Potosí városának érdekeit védelmezve” vonult most az utcára.
A Santa Cruz-i és a tarijai tüntetésekkel és autonómia-tervekkel ellentétben, Potosí és a bányász-szakszervezetek jelenlegi demonstrációja talán azért törhet némileg több borsot a kormány orra alá, mint a fehér oligarchia egykori szakadár körei, mert a bányászok – és immár a hozzájuk csatlakozó egyetemisták – éppen a kormánypárt szavazótáborának egyik pillérét alkotják.
A tüntetők egyébként a többi között a kormány által beígért 26 állami beruházás kivitelezését kérik számon Evo Morales kabinetjén. Ezek között akad egy Potosíban építendő nemzetközi repülőtér, vízierőmű, néhány kórház, valamint jó pár gyár építésének terve is.
A Comcipo követeléseire a bolíviai kormány azt válaszolta, hogy 95%-ban teljesítették a tartománnyal szemben vállalt kötelezettségeiket. Carlos Romero belügyminiszter egyenesen úgy fogalmazott, hogy a bányászok „bármint kitalálnak, hogy elkerüljék a tárgyalóasztalt”. Sőt, olyan hangok is napvilágot láttak, melyek szerint Evo Morales államfő chilei felbujtókat sejt a demonstrációk mögött. A chilei külügyminiszter természetesen abszurdnak nevezte az ehhez hasonló találgatásokat.
Azt még korai lenne megjósolni, hogy mit ér majd el a Comcipo a tucatnyi napos tüntetéssel, azonban, ha igaz, hogy a történelem néha ismétli önmagát, úgy egészen jó esélyeik vannak a bányászoknak. Hiszen 2010-ben demonstrációikkal elérték, hogy az államfő és az alelnök is tárgyalóasztalhoz üljenek velük.