Esküvő Malawiban – képriport
Nyayori Binoni Sisya a Malawi HTCC, a magyar kereskedőház asszisztense házasságot kötött Patrick Karol-al. Az esküvőre a Jacaranda iskola új közösségi termében került sor.
Nyayori Malawi északi részéről származik, különleges helyről, a Malawi tóba nyúló Totu nevezetű félszigetről. Magát Totut autóval nem is lehet megközelíteni, vagy egynapi gyaloglással, vagy pedig kétórás hajóúttal érhető el.
Az újdonsült férj, Patrick német önkéntes, aki nemsokára befejezi egyéves programját, és a fiatal pár majd Németországba költözik.
Az esküvő reggel nyolc órára volt „kiírva”. Malawi időszámítás szerint fél tízkor el is kezdődött – ami itt természetes.
A szertartás az otthon, Magyarországon is megszokott nyugatias szokások malawiasított változata szerint zajlott. A vőlegény és a koszorúsfiúk bent várták a teremben (már reggel 8-tól), hogy a menyasszony talpig fehérben megérkezzen. Mikor ez végre megtörtént, az addig szintén ott várakozó hat koszorúslány gyorsan az ajtó elé sereglett, és táncolva bevonulva ők indították a hivatalos részét a szertartásnak.
A menyasszony az édesapjával a sor végén jött, szintén szolidan táncolva.
Ezután a pap nagyon modern megoldással, tablet segítségével elmondta beszédét és összeadta a párt. Ezzel az igen rövid, alig harminc perces résszel le is zárult az esküvő hivatalos része.
A pár ezután elvonult fényképeszkedni Malawi egyik legrégebbi épületéhez és annak kertjébe, a Blantyre szívében lévő Mandala-házhoz. Majd délben visszatértek, akkor indult a parti, mely bő négy órán keresztül tartott ebéddel egybekötve. Malawiban az esküvők igen kevés kivétellel mind napközben vannak. Ez praktikus okok miatt van így, hogy a vendégsereg haza tudjon érni. A helyi tömegközlekedés, a teljesen magániparként működő minibuszok, miután besötétedik, már nem járnak, így legkésőbb délután 6-kor annak, aki haza akar jutni, muszáj elindulnia.
A 4 órás program alatt volt az ebéd, mely nyugatiasra sikeredett sült csirkével, krumplival, salátával, igazából a sok külföldi vendég kénye-kedvére (ezt én is köszöntem). Az étkezés előtt, alatt és után is a malawi szokások szerint volt „táncrahívás”: a vendégsereg különböző tagjait hívta az ifjú pár elé egy táncra a műsorvezető. Eközben mindenki kisebb-nagyobb címletű papírpénzeket dobált folyamatosan egy kosárba, a párra, vagy csak össze-vissza a levegőbe. Mindenki többször is sorra került ilyen-olyan címen, mint például „Most jöjjenek táncolni a menyasszony rokonai! Most jöjjenek a házasok! Most jöjjenek a nyakkendősök!” Emellett persze a családtagok és vendégek rövidebb-hosszabb beszédeket is mondtak.
A HTCC vezetősége is természetesen jelen volt. Gratulált, és tolmácsolta az egész szervezet jókívánságait az ifjú párnak!