Magyar férfimodell a sztár Ázsiában – interjú

– Mikor és miért indultál el Ázsiába?
– A történet öt évvel ezelőtt kezdődött, az akkori japán barátnőm javaslatára. Ő mondta, hogy az itthoni sok-sok munka (a Diamond Models Rivercast ügynökségnél) valójában nem elég. Ki kellene magam próbálni valahol külföldön is. Így indultam el Japánba.
– Mennyire volt nehéz az elején?
– Eléggé. Teljesen egyedül indultam el. Ügynökségről-ügynökségre jártam és sehol nem láttak bennem fantáziát. Végül az egyik helyen szerződtettek, és az a munka 2011 februárjában kezdődött.
– Egy hónap múlva átélted a több ezer áldozatot követelő földrengést és cunamit?
– Igen, Tokióban voltam akkor. Életemben nem voltam még annyira megijedve, mint abban a két hétben. Napi szinten voltak akkor a rengések. Attól féltünk, vajon mikor mossa el az ár a házat. Aztán persze a munka és az idő oldott a félelmeimen.
– Nem gondoltad, hogy visszafordulsz, hogy ennyit nem ér a külföldi karrier?
– Nem. Sőt inkább azt érzem, hogy ez a katasztrófa is bebizonyította, mennyire kitartó tudok lenni. Szerintem itthon Magyarországon az az alapvető probléma, hogy nagyon hamar feladják az emberek. Ázsiában egész más a mentalitás. Ott azt mondják, semmi sem lehetetlen, és pontosan tudják, mennyi-mennyi munkával, áldozattal, lemondással jár a siker – de megéri.
– Két éve Kínát is kipróbáltad, sőt a nyelvet is beszéled már. Mennyire volt nehéz a nyelvtanulás?
– Azt mondják, hogy a kínai a világ legnehezebb nyelve. Van benne igazság, de anyanyelvi környezetben tanulni sokkal könnyebb, mint csak tankönyvből. Először egy három hónapos online tanfolyamot gyűrtem le, és azután ott a helyszínen kezdtem beszélni, amennyire tudtam. De ma már folyékonyan beszélek.
– Mennyire befogadóak Ázsiában?
– Mindenhol nagyon barátságosak, sőt sokszor túlságosan is.
– Ezt hogy érted?
– Többször meghívtak már italra egy bárban férfiak és nők egyaránt. Ezt ne úgy képzeljük el, mint itthon, hogy fizetnek egy whiskey-kólát. Több üveg pezsgőről van szó, de lehet akár 100-200 üveg is, aminek darabja mondjuk 150 dollár (körülbelül 43.000 forint). És ezt már csak azért is megteszik, mert európai vagy.
– És a csajok?
– Háát, szoktak nyomulni. Nem egyszer közölték már velem ötperces beszélgetés után, hogy menjünk fel szobára, vagy akár azt is, hogy szeretlek. De persze a komoly kapcsolatokhoz ott is idő kell.
– A kínai gazdasági csodával kapcsolatban szokták hangsúlyozni, mekkora szakadék tátong a különböző társadalmi rétegek között. Te modellként mennyire érzékeled ezt?
– Sokszor egészen elképesztő a rongyrázás a gazdagoknál. Hírességként simán odaadnak nekem 200 dollárt, csak azért, mert koccintok velük. Az alsóbb társadalmi rétegekről semmit sem tudok.
– Hol lehet téged látni Ázsiában?
– Rengeteg bemutatóm van, sok-sok reklámban dolgozom. A kínai tehetségkutatóban legutóbb az egyik ottani énekesnővel szerepeltem, amit 400.000 millióan láttak a térségben.
– Mik a terveid, ha július végén visszatérsz?
– Szeretnék jól szerepelni majd a szeptemberi Musclemania versenyen. Ezenkívül a tévés karrieremet is elkezdem majd építeni Kínában.

Kép: Panajoth-Fejér Dávid (magánarchívum)