40 éve hajtották végre a világ egyik legvakmerőbb túszmentő akcióját
1976. június 27-én német és palesztin terroristák eltérítették az Air France 139-es járatát, amely Tel-Avívból Párizsba tartott, Athén érintésével. A repülőgép és a túszok végül Ugandába kötöttek ki, ahol Idi Amin Dada vendégszeretetét élvezhették. A túszdrámának végül izraeli kommandósok vetettek véget, akik 1976. július 4-én végrehajtották a világ egyik legsikeresebb akcióját, aminek a 40-dik évfordulójára emlékszünk.
A túszejtők összesen négyen voltak, ketten a Palesztin Nép Felszabadítási Front, míg a másik kettő a német Forradalmi Sejtek elnevezésű terrorszervezet tagjai voltak, akiknek Athénban sikerült felszállniuk az utasokkal teli repülőgépre. Később kiderült, hogy az athéni nemzetközi repülőtéren rendkívül „laza” biztonsági intézkedések voltak érvényben, ezért is sikerült a terroristáknak feltűnés nélkül felszállniuk a repülőgépre.
Nem sokkal az athéni felszállás után a terroristák akcióba léptek és átvették az irányítást a repülőgép felett, 246 utassal a fedélzeten. Utasítást adtak a pilótáknak, hogy térjenek le a megadott útvonaltól és Párizs helyet, a líbiai Bengázi felé vegyék az irányt, ahol üzemanyaggal töltötték fel a repülőgépet. A líbiai kitérő után a repülő Uganda felé folytatta útját, ahol ekkor az afrikai kontinens egyik legkegyetlenebb diktátora, Idi Amin Dada uralkodott. Az ugandai diktátor mindvégig együttműködött a terroristákkal és engedélyezte számukra, hogy társaik is csatlakozzanak hozzájuk. Emellett katonai védelmet is kaptak és a főváros közelében fekvő Entebbe reptérének egyik terminálját is a terroristák rendelkezésére bocsátottar. A terroristák a leszállás után két csoportra osztották a túszokat. Az izraeli állampolgárok és zsidó származású utasok kivételével mindenkit szabadon engedtek. A megmaradt 94 túszért cserébe pedig korábban bebörtönzött társaik szabadon engedését követelték a terroristák. Közülük 40-en Izraelben, míg a többek 13 más országban raboskodtak.
Az egész világot megrázta az terroristák akciója. Anvar Szadat egyiptomi elnök az elsők között próbált meg közvetíteni a felek között és Idi Amin Dadát is megpróbálta meggyőzni arról, hogy ne támogassa a terroristák akcióját, de hiába. Az izraeli kormány az elején tárgyalások útján próbálta meg elérni túszok szabadon engedését, de a terroristák erre nem voltak hajlandóak. Végül az izraelieknek sikerült 72 óra haladékot kicsikarniuk a terroristáktól, ami pont elég volt arra, hogy előkészítsék minden idők egyik legvakmerőbb túszmentő akcióját.
Az izraelieknek egyébként hatalmas szerencséjük volt. Az entebbei repülőteret ugyanis évekkel korábban izraeli cégek közreműködésével újították fel és bővítették ki. A repülőtér terminálját pedig szintén izraeli cégek segítségévek építették fel, ezért az izraeliek könnyedén be tudták szerezni a reptér és termináljának a tervrajzát és egyéb dokumentumait, ami nagy segítség volt a túszmentő akció megtervezéséhez.
Az izraeliek végül úgy döntöttek, hogy légi úton szabadítják ki a túszokat és július 3-án éjjel elindították az akciót. A terv bátor, sőt pimasz volt – úgy tettek, mintha maga Idi Amin jött volna a reptérre kíséretével. Egy ideig ment is a terv, de később az izraeliek tűzharcba keveredtek az ugandaiakkal. Az izraeli kommandósoknak végül sikerült likvidálniuk a terminálban tartózkodó terroristákat és kiszabadítani a túszokat. Emellett legalább 40 ugandai katona is az áldozatok között volt. Az izraeliek csupán egyetlen egy embert veszítettek, Jonatan Netanjahu alezredest, aki a kommandós osztagot vezette. A jelenlegi izraeli miniszterelnök, Benjamin Netanjahu bátyát egy orvlövész lőtte szíven a repülőtér irányítótornyából. A túszmentő akció végül azzal ért véget, hogy az izraeli kommandósoknak még 14 darab Míg 17-es vadászgépet is megsemmisítettek, hogy azok ne tudjanak utánuk repülni. A túszokat végül a kenyai fővárosba vitték, ahonnan később Tel-Avivba szállították őket.
