Nincs demokrácia, de van kormány – interjú Beloruszról

– A Keleti Partnerség rigai csúcstalálkozója előtt úgy tűnt, hogy közeledik egymáshoz Minszk és Brüsszel. Ott viszont Belorusz nagyon óvatosan viselkedett, erősen kifogásolta a Krím annektálását illegálisnak nevező záró dokumentumot. Hogyan alakulhat ezután a felek viszonya?
– Jelenleg kapcsolatot épít Belorusz és az Európai Unió. Személy szerint én ezt fontos dolognak tartom, mert Minszk és az EU kapcsolatában semmilyen bizalom nincs. Addig nem is lehet, amíg nem beszélünk egymással, vagy pedig az EU főleg ultimátumok formájában kommunikál. Ami a rigai záró dokumentum aláírást illeti, Minszk már hónapokkal ezelőtt jelezte, hogy bizonyos dolgokat elfogadhatatlannak tart Oroszországgal szemben. Ő ugyanis tart Moszkva reakciójától. A mostani körülmények között nincs szüksége egy konfliktusra az oroszokkal.
– Innen hogyan alakulhat tovább Brüsszel és Minszk viszonya?
– Nem szabad elfelejteni, hogy a Keleti Partnerség nem uniós integrációt, hanem egyfajta partneri viszony kiépítését jelenti. Itt most sok függ az őszi elnökválasztástól. Ha Minszkben nem csalják el az adatokat (legalábbis nagyon) és az ellenzéket sem törik meg, akkor Brüsszel részéről folytatódhat a kontaktusépítés. Szerintem Belorusznak az ukrán válságban játszott szerepét látva a Nyugat akár Lukasenko újraválasztását is hajlandó lehet elismerni, de csak akkor, ha a valós eredményeket hozzák nyilvánosságra. Ennek azért nagyon kicsi a valószínűsége.

– Minszk miért közeledik az Európai Unióhoz? Ennyire megijesztette volna az ukrán válság?
– Itt nem elsősorban félelemről van szó. Belorusz nagyon jól ismeri az oroszokat. Neki inkább az egyensúlyozásra van szüksége mégpedig azért, mert létérdeke a béke a Nyugat és Oroszország között. Háborús konfliktus esetén a Kreml bekebelezné Beloruszt. Minszk sem a Nyugathoz, sem Moszkvához nem akar tartozni. Most először független az ország és ezt nagyon nagyra értékelik az emberek, az ellenzék is. Ugyanakkor Oroszországra is nagy szüksége van a gazdaság miatt. Mindeközben ők készek változni, csak lassan. Számukra az ukrán példa is azt bizonyítja, hogy a hirtelen váltás nagy zűrzavarral, társadalmi polarizációval járhat. De azt is pontosan tudják, hogy egy „diktatúra” sem tartható tovább.
– Milyen lépésekkel javíthatnak a belorusz gazdaságon?
– Előbb ki kell húzniuk a választásokig, és ha stabil a vezetés, akkor tudnak változtatni a gazdaságon. A jelenlegi legnagyobb probléma az állami ipar, ami az orosz segítség nélkül nem fenntartható. Éppen ezért ma már nagy támogatást élvez a magánszektor, ami tíz évvel ezelőtt még az állam legnagyobb ellensége volt.
– Mit szól mindehhez Moszkva?
– Oroszországnak az annyira nem jó, hogy még az utolsó szövetségese is csak visszafogottan támogatja. Egyfajta „húzd meg, ereszd meg” jellemző a Kreml és Minszk viszonyára. Ha tetszik, amit csináltok, támogatjuk, de ha nem, nem. Miközben Belorusz nagyon jól tudja, hogy Oroszország nélkül nincs esélye. A politikán kívül a társadalomnak is óriási szerepe van. Az emberek jó része például Oroszországot támogatja.

– Az uniós közeledés ellenére még mindig nagy aggály Belorusszal szemben az emberi jogok be nem tartása. Ebből a szempontból is van előrelépés?
– Ez egy képlékeny kérdés. Egyrészt valóban szigorították a törvényeket, másrészt viszont csökkent a politikai foglyok száma. De ez az adat nem egyértelmű. Mert az Amnesty International szerint egy, a Freedom House szerint hat politikai fogoly van most Beloruszban. Azt az egyet, Mikalaj Sztatkevicset (a 2010-es elnökválasztás jelöltjét) egyébként Minszk is elismeri, és pontosan tudja, hogy ez nem jó.
– A többieket nem?
– Tisztázni kellene, kiket is számítunk még politikai fogolynak. A Freedom House listáján szereplők közül négyen konkrétan anarchisták, akiket hivatalos épületek elleni akciókkal vádolnak, például az orosz nagykövetséget is megtámadták Minszkben. A Nyugat vajon akkor is politikai fogolynak tartaná őket, ha mondjuk az amerikai nagykövetséget dobálták volna meg Molotov-koktélokkal? Így Minszk szerint az emberi jogi téma olyan eszköz a Nyugat kezében, amivel – ellenzéki kérésre – sakkban tarthatja Beloruszt.
– Szóval ez egy kétélű fegyver?
– Tulajdonképpen igen. Persze a nyugati pénzből működtetett emberi jogi szervezeteknek nem nehéz a visszaéléseket megkeresniük. És ezek alapján egyáltalán nem nehéz akár diktatúrának bélyegezni Beloruszt. Én nem akarom őket védeni, de ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor nagyon is árnyalt a kép. Hosszú távon nem jó, ha a Nyugat nem veszi figyelembe ezeket az árnyalatokat, mert ha a részleteket nem ismerjük, akkor hogyan akarjuk megnyerni magunknak a régiót? Szerintem röviden úgy jellemezhető a különbség Ukrajna és Belorusz között, hogy Minszkben nincs demokrácia, de van kormány, Kijevben pedig van demokrácia, de nincs kormány. Az ukrán válság más kontextusba helyezte ezt az egész Európa – Belorusz viszonyt, és ezt észre kellene már venni.

Képek: Wikimedia Commons