Szavak után cselekvés a magyar Afrika-politikában -2. rész
Magyarország, Budapest – Milyen alapokra építhetünk, mit kínálhatunk mi, magyarok Afrikának? Cikksorozatunk második részében ezt a témát vizsgáljuk meg, a májusi Afrika Fórum előkészítéseként. A Külügyminisztérium a szakmai és civil szervezetekkel együttműködve indította el azt a tanácskozás-sorozatot, amelyen már a konkrét vállalások kerültek napirendre.
Nemcsak a magyar felfedezőknek köszönhető, hogy Afrikában járt utakon járhatunk, mi magyarok. A térségben ugyanis még „emlékeznek” ránk, és a rólunk kialakított kép is kedvező. A nagy múltú magyar vállalatok megalapozták jó hírünket Afrikában, ami komoly komparatív előnyt jelent vetélytársainkkal szemben a szubszaharai régióban. Ne becsüljük le ezeket az eredményeket, inkább röviden, a teljesség igénye nélkül tekintsük át, hogy melyek azok a szakmai területek, amelyeken a versenyelőnyök kiaknázhatók:
$1- hulladékhasznosítás, feldolgozás
$1- talajjavító technológiák, mezőgazdaság, állattenyésztés
$1- mérnöki szolgáltatások
$1- víz és szanitációs projektek
$1- egészségügy (medi-klaszter csoport)
$1- infrastrukturális fejlesztések
$1- energetikai fejlesztések
$1- olyan beruházások, amelyek üzemeltetését a helyi lakosság végezheti, biztosítva ezzel a helyiek képzését
$1- szolgáltatások exportja az alacsony kockázatú országokba
A stakeholder konferencia résztvevői emellett számos területet vettek számba, cikkünkben most ezeket soroljuk fel, azzal a szándékkal, hogy lendületet adjunk az ötletek továbbgondolásához, elmélyítéséhez.
- Évek, évtizedek óta napirenden szerepel a személyes kapcsolatok erősítése. A magyar fél mulasztása, hogy nem mérte föl, nem használta ki intézményesen a magyar egyetemeken végzett, hazájukba visszatért, majd ott vezető pozícióba került egykori diákok kapcsolati hálóját. Azt a nyilvánvaló tényt, hogy jó emlékeket őriznek hazánkról, szívesen gondolnak vissza az itt töltött évekre, ismernek minket, tudnak velünk kommunikálni, értenek a nyelvünkön. A folyamat kétirányú, szükség volna a nálunk élő afrikai közösség jobb megismerésére, a kapcsolatok intézményesítésére, erősítésére.
A magyar egyetemek, felsőoktatási intézmények ma is biztosítanak képzései lehetőséget az afrikai diákoknak, szakembereknek, de, finoman fogalmazva, itt sem használunk ki minden lehetőséget.
Ehhez kapcsolódik, hogy Magyarország számos hasznos tapasztalatot halmozott fel a rendszerváltás során gazdasági és politikai téren, ezeket a tapasztalatokat érdemes volna szervezett módon megosztani az afrikai államokkal.
.
A magyar csapat londoni olimpiai szereplése reményt ad arra, hogy Afrikában is felfigyeltek kiemelkedő eredményeinkre. A sportnál jobb mozgósító erőt nehéz elképzelni, de nem is kell jobbat feltalálni, csak a meglévő tudást, tapasztalatot kell okosabban felhasználni.
Az egyházak, a vallási szervezetek is segíthetik az együttműködés elmélyítését, különösen azokon a területeken, régiókban, amelyekben kevéssé ismernek minket, magyarokat.
Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mekkora szerep jut a nem kormányzati szereplőknek a kapcsolatok építésében Afrikában. Az Afrikai-Magyar Egyesület példája is azt bizonyítja, hogy egy-egy orvosi misszió, vagy éppen a Bamako rally-hoz kapcsolódó segélyprogram hogyan képes hozzájárulni ahhoz, hogy hazánkat ne csak megismerjék, hanem el is ismerjék az afrikai kontinensen. Ennek hiányában ugyanis valóban nehéz előrébb lépni.