Hajlamosak vagyunk arra, hogy részben ismerethiány, részben rossz beidegződések miatt lebecsüljük Afrika fejlődését, és háborúk, betegségek, gazdasági bajok sújtotta régióként tekintsünk az egész kontinensre. Az Afrikával foglalkozó szakemberek, civil szervezetek, üzleti körök erőfeszítései arra irányulnak, hogy a tények, adatok és saját tapasztalatuk alapján bebizonyítsák: ez a régi Afrika kép idejétmúlt és mára tarthatatlanná vált. Élesebben fogalmazva: káros és szűk látókörű.
A szubszaharai térség természetesen nem a Paradicsom, de minden problémája ellenére dinamikusan fejlődik, súlya, szerepe is egyre nagyobb a nemzetközi gazdaságban. Figyelemreméltó, de a magyarországi közbeszédben kevés figyelmet kapó tény, hogy a világ tíz leggyorsabban fejlődő országa közül hat- Angola, Nigéria, Etiópia, Csád, Mozambik, Ruanda- ebben a térségben található. (Csattanós válasz ez azoknak, akiknek Etiópiáról elsőre az éhínséggel kapcsolatos, nyomdafestéket nehezen tűrő „viccek” jutnak eszükbe).
A gazdasági fejlődés, a növekedés előmozdította azokat a politikai folyamatokat, amelyek révén a régióban erősödtek az összefoglalóan „jó kormányzás”-nak nevezett rendszerek pillérei, a demokrácia. Természetesen ezeknek az államoknak még hosszú utat kell megtenniük, és a tempót is jogosan lehet olykor bírálni, de az általuk választott irány az elmúlt évtizedekben helyesnek bizonyult. A gazdasági, politikai átalakulás eredményeként és következményeként az afrikai országok egyre jelentősebb szerepet vívnak ki maguknak a nemzetközi porondon, komoly befolyásra tesznek szert a nemzetközi intézményekben. Képesek mozgósítani, döntéseket befolyásolni, kampányolni.
A szubszaharai Afrika jelentős piac, amely nyitva áll a magyar vállalatok, üzleti körök előtt, ideje volna észrevenni ezt a kaput itthon is, mert mások (Kína, India, Brazília, Oroszország és az európai hatalmak) megelőzn(t)ek minket. Magyarország belső erőforrásai végesek, egyre sürgetőbb az igény új piacok, új partnerek felkutatására. Nyitnunk kell, lépnünk kell, ha nem akarunk lemaradni a versenyben. Ne feledjük: ez a verseny arról is szól, hogy aki ott van Afrikában, jobban rálát a térségben zajló gazdasági, politikai folyamatokra, naprakész, pontos információkkal rendelkezik a helyzetről, és ebből fakadóan gyorsan képes reagálni, előnyt kovácsolni a változásokból. Ha nem vagyunk ott, behozhatatlanul lemaradunk és mindenből kimaradunk.
Cikksorozatunk következő részében azt tekintjük át, hogy Magyarország milyen alapokra építheti Afrika-stratégiáját, vagyis mi az, amit mi nyújthatunk a kontinensnek.