A svájci tehenek jól érzik magukat a Kongói DK-ban

Szoros az összefüggés a sajtgyártás és a háború között, ha ugyanis kitör a béke, fellendül az ipar. Goma tartományi székhely a Kongói Demokratikus Köztársaságban, amelynek tőszomszédságában, egy Mushaki nevű falu határában pár évvel ezelőtt sikerült valóban nagyüzemivé tenni a svájci mintájú állattartást, sőt sajtgyártást. A „svájci” nem tévedés, maguk az állatok is az alpesi ország hegyvidékeiről származnak, több generációjuk él azóta a hasonló adottságú afrikai térségben. A Brown és Friesländer fajtájú szarvasmarhák szinte az Alpokban érzik magukat a 285 hektáros legelőjükön, a napi 400 liter tejjel pedig a falu sajtüzemét gazdagítják, hogy onnan kikerülhessen a Masisi Gouda nevű mind népszerűbb csemege.

A technológia – beleérve a gyártás eszközeit, például a tejfermentumokhoz használt, fémből készült edényeket is– szintén svájci eredetű: egykoron a gyarmati időszakban terjedt el a sajtspecialitásokkal rendelkező faluban is. A helyi tehenészet azonban nem a békés állattartásra rendezkedett be, hanem a fegyveres konfliktusokban gazdag legeltetéses eljárásra. A tehenek nyakában lógó kolompoknak például főképp az a funkciójuk, hogy éjjelenként riasztják a gazdaság embereit, ha a banditák – akik rendszeres „vendégek” – el akarják hajtani a jószágokat. A településen, ahol számosan élnek a helyi állattartásból és tejfeldolgozó, sajtot előállító iparból, alapvetően a piacra termelnek, a kereskedelemben pedig helye van már a nem is olcsó Gouda termékeknek, az egykilós finomság 3 eurót taksál, de a kétkilós idősebb (érettebb) változat már háromszor annyit ér. A szupermarketek és a nagyobb éttermek a fővárosban, Kinshasában is a hegyi Masisi Gouda rendszeres megrendelői. A legnagyobb helyi sajtüzem már a jövőt tervezi, a havi 1500 kerek sajt mellett – ha elkészül a saját áramtermelő mini erőmű is az energiaellátáshoz – kiegészül a Camemberrel, és esetleg a vajjal is. Fotó:AFP