Mennyit ér egy szép szavakban bővelkedő közös nyilatkozat?
Közhelyekben bővelkedő nyilatkozattal gazdagította a közvéleményt az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) csoport, és a világélelmezés szervezete, a FAO. Hellyel-közzel viszont pénz is jut a nemes kezdeményezésekre, így van rá némi esély, hogy a szép szavakat és ígéreteket tettek is követik.
A baj összehoz –mondható el arról a „közeledésről”, amelyre a FAO égisze alatt kerítettek sort két kontinens államai. Az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) csoport tagjai – felindulva a közelmúltban Malawit sújtó árvízen –lépéseket, összehangolt válaszokat terveznek, hogy megbirkózhassanak az éghajlatváltozással, javítsák az élelmiszerbiztonságot, fenntartható élelmiszer-termelést alakítsanak ki. Az érintett országok egyetértési nyilatkozatot is aláírtak a FAO székhelyén. A római kommünikében nemes eszmék szerepelnek: jobban akarják kezelni a folyamatosan jelen lévő élelmiszer-bizonytalanságot és az alultápláltságot, az éhezést, az éghajlatváltozás kihívásait. Néhány elvi megfogalmazás a hatékony és befogadó mezőgazdasági értékláncokról szól, illetve az exportpiaci szabályozási követelményekre szintén több figyelmet szentelnek. Ami ennél valamivel konkrétabb, az a 31 – főleg karibi – szigetállam számára nyújtandó FAO-tanácsadásban ölt testet, sőt a FAO egy új vagyonkezelői alapot is működtet annak érdekében, hogy a klímaváltozás és a természeti katasztrófák problémáira választ lehessen adni, a római AKCS és FAO egyeztetés ilyenformán pénzről, támogatásról is szól. Fotó:AFP