Mexikói választások: a hadsereg és halottak az utcákon
A vasárnapi választások előestéjén a mexikói kormány az utcára vezényelte az ország fegyveres erőit, hogy “biztosítsák az állampolgárok alapvető jogát a szabad választások” lefolytatásához. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy az elmúlt évek erőszakhulláma nyomán az állampolgárok hite jócskán megrendült a mexikói demokráciában. Ma, a választások napján, számos kampányoló politikus már nincsen az élők sorában, azt pedig szinte lehetetlen kideríteni, hogy egyes választókörzetekben ki tolja a szervezett bűnözés szekerét, és ki az, aki kettős játékok űz a kormányt és a kartelleket egyaránt kiszolgálva.
Mexikó ma 500 alsóházi és szövetségi képviselőt, kilenc állam élére kormányzót és mintegy 900 polgármestert választ, a voksolás pedig Enrique Peña Nieto és az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) kormányát értékelő társadalmi barométereként is értelmezhető. Egy biztos: közel egy tucatnyi kampánymunkás és négy jelölt már jóval a választások előtt az életével fizetett politikai nézeteiért, húsz induló pedig a ilyen, vagy olyan nyomás hatására visszalépett a jelöltségtől. A PRI zászlajára tűzött “Békés Mexikó” eszméjének kevesen dőlnek be, főként az erőszak sújtotta déli államokban.
Acapulcóban alig néhány órával az urnanyitás előtt Guerro állam Demokratikus Szervezetei Frontjának (Fodeg) vezetője arról értesítette a CNN Méxicót, hogy legalább 10 aktivista vesztette életét Xolapában, ahol a felfegyverzett helyiek egy szomszédos település önvédelmi szervezetével csaptak össze. Guerreróban egyébként a kormányzó PRI aktivistái a Regionális Közösségi Hatóságok (CRAC) embereivel is összecsaptak, egyfajta többfrontos politikai háborút robbantva ki az államban.
Enrique Peña Nieto kormánya arról nem közölt adatokat, hogy a hadsereg és a rendőrség milyen erőkkel képviselteti magát például a forrongó Oaxacában. Azt azonban már most tudni lehet, hogy a szövetségi állam helyi tanácsosai levélben fordultak a választási hatóságokhoz (INE) , amelyben arra hívták fel a központi kormány figyelmét, hogy akárcsak a pedagógus szakszervezet demonstrációi, úgy a hadsereg és a rendőrség jelenléte sem mozdítják elő a demokratikus választások ügyét.
A voksolás bojkottálására felszólító, az Oktatásügyi Dolgozók Nemzeti Koordinációja ( CNTE) szakszervezet és egyéb ellenzéki csoportosulások által az utcára hívott tüntetők Oxaca, Guerreo, Chiapas és Michoacán államokban is nem kevés borsot törtek a szövetségi hatóságok orra alá. Oaxacában pédlául az egyenruhások vasárnap hajnalra 11 választókörzetből hetet foglaltak vissza a tüntető pedagógusoktól, közülük hármat pedig csak heves közelharcok árán tudtak biztosítani.
A CNTE aktivistái ugyanis nem felejtenek. A tavaly szeptemberben eltűnt 43 ayotzinapai diák emléke továbbra is élénken él a militáns pedagógus szakszervezetek soraiban, és a központi kormány oktatási reformjának sem akad túl sok támogatója a felháborodott tanárok között
A mexikói időközi választásokon különböző hatalmi csoportok államonként és településenként változó, rendkívül nehezen kibogozható érdekei ütköznek. A mexikói belpolitika egyik jelenkori sajátossága, hogy a központi kormány vajmi kevés hatalommal bír az állami kormányzók és a helyi politikusok megregulázására. A jelenség nem teljesen újkeletű. A szövetségi kabinet és a helyi hatóságok közötti ellentétek már Vicente Fox és Felipe Calderón kormánya alatt is a felszínre kerültek, főként a kábítószer-kereskedelem ellen hirdetett háború során.
A kiskirályok, azaz a helyi mexikói politikai elit hatalma Enrique Peña Nieto kormánya alatt kétségtelenül változott, ám semmiképpen sem gyengült. Bizonyos szempontból a szövetségi államok kormányzói a PRI kabinet alatt nagyobb hatalomra tettek szert, mint bármikor korábban.
A BBC Mundónak nyilatkozó John Ackerman, a Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (UNAM) kutatója ara hívja fel a figyelmet, hogy a mexikói választási hatóságok képtelenek voltak gátat szabni a vasárnapi választások lebonyolítását fenyegető politikai, gazdasági és bűnözői csoportok akcióinak.
Míg Mexikó az időközi választásokra készült, addig Tixtlában országutakat zártak le a tavaly szeptemberben eltűnt 43 el ayotzinapai diák hozzátartozói, és a minden bizonnyal alig ismert guerrerói Tlapában benzinkutakat foglaltak el a demonstrálók. Chiapasban a pedagógusok szakszervezetei sikerrel rohamozták meg az önkormányzat és a szövetségi kormány épületeit, és a felbőszült tanárok forradalmi feliratokat fújtak a hatósági épületekre, valamint elégették a pártszékházban talált kampányanyagokat. Az ayotzinapai 43 diák hozzátartozói által blokád alá vont településen símaszkos elkövetők helyi idő szerint ma hajnalban elrabolták a szavazólapok 8%-át, ami azonban a hatóságok szerint nem veszélyezteti a voksolás levezénylését.
Az elemzők szerin a nagy kérdés az, hogy a cseppet sem kedvező politikai légkörben vajon milyen mértékben járulnak majd az urnákhoz a választók. Michoacánban, Guerreróban, Verazcruzban, Chiapasban és Oaxacában, ahol a szakszervezetek tüntetői a választási hatóságok épületeit is megtámadták, korántsem biztos, hogy sikerrel zárul majd a vasárnapi voksolás.
A közvélemény-kutatások szerint ma Mexikóban a választók 40%-a egyik pártnak sem hisz, míg 31%-uk csak “némi bizalmat” táplál a hagyományos politikai formációk iránt. Amint azt Juan Villoro mexikói író megfogalmazta: “a mi demokráciánk nem oldja meg a problémákat, hanem állandósítja azokat”.
A Nemzeti Akciópárt ( PAN) két mandátumát követően hatalomra kerülő PRI kormányzat kétségkívül a legmélyebb krízisét éli. Az ayotzinapai diákok eltűnése és valószínű lemészárlása, az elnök népszerűségét mélypontra küldő ingatlanbotrány, a kormányhoz közelálló politikusok ügyei és a strukturális reformokat ellenző társadalmi szervezetek tüntetései azt jelzik, hogy Mexikó ma az erőszak, a kilátástalanság és a helyi anciene régime között választ. Ami azonban biztosnak látszik, az az, hogy mexikói demokráciát a tartózkodás és az erőszak igencsak próbára teszi majd. (Fotó: AFP)