Cukiságkampány az ISIS-nél: szerelmes dzsihádista búcsúlevelét olvassa a világ

“Tényleg nagyon boldog voltam veled, hamarosan találkozunk a Paradicsomban, szerelmem” – áll egyebek mellett abban a vérfoltos és orosz nyelvű levélben, amelyet állítólag a szíriai Aleppónál találtak az Iszlám Állam egyik harcosának zsebében. A szerzőjét a brit Guardian szerint tanklövedék ölte meg. A levelet az ISIS-hez tartozó oldalak osztják a közösségi médiában. Nem ez az első eset, hogy az erőszakos iszlamista harcosok románcairól olvashatunk: tavaly nyáron egy terrorista-feleség blogjába kukucskálhattunk bele. Ez gyengédségről, féltésről, évődésről szólt, itt írtunk róla.

A blog, a viszonylag gyakran közzétett versek, szerelmi vallomások a dzsihadisták kevéssé ismert oldaláról beszélnek: románcról és romantikáról. Robyn Creswell kritikus és Bernard Haykel tudós arra jutottak a héten a New York Times-ban, hogy a dzsihád kultúrája a romantika kultúrája. Arról írtak, hogy a dzsihád kalandot ígér, azt, hogy ma is létezik valamilyen formában a középkori lovagok hősi világa. És hogy ez sokaknak vonzó.

Már az al-Kaida alapítója, Oszama bin Laden is rájátszott erre a dzsihád-kultúrára. Verseket írt, és ezek egy részét nagy közönség előtt fel is olvasta. Az erről készült felvételeket aztán már 2003-ban arra használták, hogy harcosokat toborozzanak külföldről a nemzetközi terrorszervezetnek Afganisztánba. A Business Insider felidézi bin Laden egyik videóvallomását is. A 2008-ban rögzített szavak a feleségeihez szólnak. “Szeretett feleségeim… tudjátok, hogy szerelemmel és gyönyörű emlékekkel töltitek csordultig a szívem. Azzal, hogy feszült helyzetekben, szenvedések között is azon voltatok, hogy a kedvembe járjatok és jók legyetek hozzám. Minden alkalommal, amikor rátok gondolok, könnyel telik meg a szemem, amiért nem lehetek veletek.” Ezt a videólevelet most hozták nyilvánosságra az Egyesült Államokban: a közelmúltban oldották fel a titkos minősítés alól, melyet annak idején más dokumentumokkal együtt kapott.

Az elemzők szerint a mostani levél közzététele is egyértelműen propagandacélokat szolgál, akárcsak az egész romantikus dzsihád-kultúra népszerűsítése. Azt akarja világgá kiáltani, hogy egy dzsihádharcos alig várja, hogy harcolhasson, ugyanakkor gyengéd a bajtársaihoz és a szeretteihez, és kész a hősi halálra, a mártíromságra. A szerzője drámai jelenettel indít: amikor írja a sorokat, sötét van, és a “hitetlenek” közelednek. Ahogy készül az ütközetre, azt kívánja: bárcsak a feleségével egy időben halhatna mártírhalált. Ha pedig ez mégsem sikerülne, és a levél eljutna az asszonyhoz, akkor annak tudnia kell: teljesen elégedett volt vele, ő volt a legjobb feleség. Aztán rátér a mindennapos gondokra: reméli, hogy a felesége nem fog fázni télen, a tűzhely működik majd. És végrendelkezik is: azt írja, ha az asszonynak pénzre lesz szüksége, nyugodtan adja majd el az ő román gyártmányú gépfegyverét.

Az Aleppónál elesett harcos zsebében találthoz hasonló, orosz nyelvű szerelmi vallomásokkal gyakran találkozni az ISIS oldalain. Nem egyszer nők írják őket: olyanok, akik az Iszlám Állam kezén lévő területeken élnek. Az üzenetek versekkel, vágyakozással vannak teli. Azzal, hogy íróik tudják: távol lévő szerelmeik azt teszik, ami a dolguk, harcolnak az Iszlám Állam oldalán. Csecsenföldről már 2013 végén állítólag 1700-an csatlakoztak az ISIS-hez.