A paradicsommadarak szigetén még mindig máglyán égetik el a boszorkányokat

A Pápua Új-Guineában zajló kegyetlen boszorkányüldözésre az Amnesty International május 26-án kiadott közleménye  hívta fel ismételten a figyelmet. Az emberjogi szervezet ugyanis azt követelte, hogy az ENSZ és az Egyesült Államok tegyen meg minél többet azért, hogy megvédje a szigetországban élő nőket, miután egy Miszila nevű feltételezett boszorkányt május közepén agyonvertek. Két barátnője szintén veszélyben van, ők is hasonló sorsra juthatnak.

Miszila bűne mindössze annyi volt, hogy kapcsolatba hozták  a varázslással, vagyis Sangumának („sötét varázslónak”) tartották. Őt okolták a csapásokért, az elpusztult jószágokért és a rejtélyes halálesetekért. Amikor pedig ilyen híresztelések látnak napvilágot, akkor férfiak felállítanak egy csoportot: saját módszereikkel – tehát kínzással – kiderítik, hogy a feltételezett nő boszorkány-e vagy sem. Ha pedig szerintük az, akkor ott helyben kivégzik. Az áldozatok legtöbbször olyan nők, akik egyedül élnek, nincsenek rokonaik, vagy már meghalt a férjük.

Nem varázslóknak való vidék…

Pápua Új-Guineán szinte a mindennapi élet részének számít a varázslók és a boszorkányok kivégzése. A szigetországban mindössze 7,3 millió ember él, de ennek ellenére igencsak sokszínű államról van szó: mintegy 850 különböző etnikum, kultúra és nyelv alkotja. Az ország lakosságának 80 százaléka még mindig feudális körülmények között tengeti mindennapjait, a legtöbben törzsi rendszerben nőnek fel, és a helyi törvények mindig előbbre valók az államinál. Hiába törölték el nemrég az 1971-ben bevezetett „Varázslás-törvényt”, ez a helyieket cseppet sem érdekli és ugyanúgy gyilkolják a varázslókat, mint évszázadokkal ezelőtt.

A Pápua Új-Guineán zajló durva boszorkányüldözések először 2013-ban keltették fel a nemzetközi közösség figyelmét. Az egész világsajtót bejárták azok a fényképek, amelyeken a 20 éves Kepari Lanietát élve elégetik egy máglyán. A „boszorkányvadász” csoportok azóta sem hagytak fel az “irtással”, ahogyan ők nevezik: okostelefonokon örökítik meg a kivégzéseket, az interneten teszik közzé a felvételeket és a különböző fórumokon dicsekednek a tetteikkel.

Szélmalomharc?

Azóta a nemzetközi szervezetek által végzett kutatások szerint minden évben tartományonként körülbelül 150 nőt végeznek ki „fekete mágia használatának” a vádjával (Pápua Új-Guinea 20 provinciából áll). Ráadásul többen kitértek arra, hogy amióta ráirányították a világ figyelmét ezekre a szörnyűségekre, azóta sokkal durvább támadások történtek. Volt, hogy sziklákról dobták le a boszorkányt, tüzes vassal kínozták halálra, vagy élve eltemették.

Hiába szögezte le többször is Peter O’Neill Pápua Új-Guinea miniszterelnöke, hogy „itt már pedig nincs helye az ilyen babonás barbarizmusnak”,  az állam tehetetlen. A hatóságok nem merészkednek be ezekre a településekre, többnyire büntetlenül hagyják az ilyen atrocitásokat vagy meg sem próbálják azokat megakadályozni. Néha egy-két keresztény és jótékonysági szervezetnek – az aktivistáik életének kockáztatása árán – sikerül kimenekítenie az üldözött boszorkányokat a dzsungel mélyéről vagy megakadályozni a kivégzést. De ilyenkor ők is azonnal elhagyják a települést, nehogy a helyiek őket támadják meg, mert a “boszorkányokat pártolták”.

Azonban, ahogyan a The Diplomat cikke rávilágít, a legnagyobb probléma, hogy mostanra Pápua Új-Guineán minden vitás ügyletet – vagyon, föld, de még a munkanélküliséget is – így akarnak megoldani. Vagyis ez azt jelenti, hogy a feltételezett boszorkányt azért végzik ki, hogy így az ellenfelei megkaparintsák a házát, a földjét, az állatait, a vendéglőjét vagy egyszerűen ne részesüljön az örökségből. Sőt, nem egy esetben a kivégzőcsoportot a helyi munkanélküli fiatalokból verbuválják, akik a tevékenységért cserébe komoly jutalomban részesülnek. Ezért sokak szerint előbb az ország gazdasági problémáit kellene megoldani és ezzel talán véget vethetnének a boszorkányvadászatnak.

A kép forrása: Europress/AFP