Már nem kötelező a polgári esküvő Törökországban

Egy tavaly kezdődött per esetében született ez a precedens értékű döntés. A legfelső bíróság felmentette azt a házaspárt, akik csak az imám, és nem pedig az állam egyik képviselője előtt fogadtak örök hűséget egymásnak. Előzőleg Erzurum provincia bírósága a török törvénykönyv 5. paragrafusának 230. cikkelye alapján hat hónap börtönbüntetésre ítélte a párt, mivel polgári házasság nélkül vették fel a fiatal házasoknak járó kedvezményeket, és így éltek évekig egy háztartásban.

Nemcsak a férfi és a nő került a bíróság elé: az imám két hónap letöltendőt kapott, amiért elvégezte a szertartást, mindenféle hivatalos dokumentum nélkül. A pár és az imám ügyvédei fellebbeztek, és a török legfelsőbb bíróság elé került az ügy. Itt azonban meglepő ítélet született: 12-4 arányban mindenkit felmentettek a vádak alól, és eltörölték a korábbi büntetéseket is.

Szelet vetettek, vihart arattak 

A döntés természetesen igencsak megosztja a török társadalmat. Az emberi jogi szervezetek, a szekuláris ellenzék és a civil szervezetek azonnal támadni kezdték az ítéletet, szerintük az ugyanis a nők és a gyerekek jogainak a sárba tiprását jelenti. A nőjogi szervezetek már az Emberi Jogok Európai Bírósága elé terjesztették az ügyet. Az ellenzékben lévő Köztársasági Néppárt (CHP) egyes képviselői úgy vélekednek: ezentúl nincs akadálya annak, hogy fiatalkorú, tizenéves lányokat vegyenek feleségül idős török férfiak. Még a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) soraiból is érkeztek kritikus hangok: például Bahcekapili, a házelnök helyettese egyenesen arról beszélt, hogy ez csak a „poligámiát segíti” és „kárt okoz a gyereknevelésben”.

De jóval többen vannak azok, akik „történelmi, helyes és demokratikus lépésnek” tartják a legfelső bíróság döntését. Egyesek szerint „Törökországban végre szabadon lehet dönteni arról, hogy milyen módon házasodjon össze valaki, és nem kell retorzióra számítania akkor, ha csak az egyik fajta házasságkötést választja”. Musztafa Szentop, az AKP elnökhelyettese szerint “ezzel véget ért az állami diszkrimináció egyik formája”. Mások szerint az ellenzék túlzásba viszi a kritikákat, és csak riogat azzal, hogy Törökországban elterjednek a gyermekházasságok és a poligámia, hiszen ezek már egyáltalán nem megszokottak arrafelé. Ugyanakkor ez nem teljesen igaz: vidéken még mindig előfordulnak ilyen házasságok, és a habár valóban törvény tiltja a poligámiát, ott van például a szíriai cselédlányok esete: ők hivatalosan “cselédekként” vannak bejegyezve egy török férfinál, ám valójában az ágyasok szerepét töltik be.

Szembe az oszmán hagyományokkal? 

Ráadásul a polgári esküvők háttérbe szorítása szembehelyezkedik a késő Oszmán-kori törvényekkel és szokásokkal is. A XIX. század végén bevezették ugyanis a kötelező “állami dokumentációt” az Oszmán-Török Birodalomban, ami bár nem azt jelenti, hogy a polgári házasság egyenértékű lett volna az egyházival, de 15 nappal a vallási szertartás után minden muszlim és nem-muszlim számára kötelező volt  a hivatalok előtt “dokumentálnia” a házasságot, börtönbüntetés terhe mellett.

Az első jelentősebb reformot ezen a téren 1917-ben vezették be. A 18 évnél fiatalabb férfiak és a 17 évnél fiatalabb nők csak külön engedéllyel házasodhattak össze. Az 1926-ban eltörölt saría törvénykezés helyébe lépő svájci típusú polgári törvénykönyv már engedélyezte a válást, és büntette a poligámiát. Azóta az önkormányzat képviselője (az anyakönyvvezető, vagy a muhtar elöljárók) előtt kötött, anyakönyvezett házasság számít törvényesnek. A rokonok közötti házasság tilos.  2000 óta a nő választhat, hogyan szeretné viselni a nevét, felveheti a férje nevét, vagy használhatja azt együtt a saját, eredeti nevével (keresztnév–lánykori vezetéknév–férj vezetékneve formában, kötőjel nélkül). Olyan opció nincs, hogy a leánykori nevét egy az egyben megtarthatná.

A kép forrása: Europress/AFP