Miért nem olvassák Harry Pottert az egykori szovjet Riviérán a gyerekek? – interjú

– Abháziát jelenleg csak Oroszország, Venezuela, Nicaragua, Tuvalu, Vanuatu és Nauru, illetve a szintén vitatott státuszú Dél-Oszétia, a Dnyeszter Menti Köztársaság és Hegyi-Karabah ismeri el. A nemzetközi közösség Grúzia részének tekinti. Hogyan hat ez a külpolitikai helyzet a mindennapokra?
– Az emberek nagyon unják már a 25 éve húzódó politikai bizonytalanságot, ami az életünk minden, de minden területére kihat. Minden át van politizálva. Még egy McDonalds étteremnyitás is, vagy a posta.
– Ezek mégis hogyan?
– Amikor a McDonalds honlapján közölte, hogy éttermet akar nyitni Abháziában, akkor nagyon felháborodtak a grúz politikusok. Azzal fenyegetőztek, hogy kitiltják Grúziából az étteremláncot. Mivel Abházia nem elismert állam, a külföldi küldemény Grúziába érkezik. Grúzia viszont sehogy sem ellenőrzi Abháziát, tehát nem kézbesíti a leveleinket, hanem visszaküldi a feladónak. Hosszú hónapok és sok-sok pecsét árán van csak esély megkapni, de ezt sem garantálja senki. Nagyon elegünk van már az ilyen ügyekből. Normális életet akarunk. Ilyen körülmények között nemhogy közép-, vagy hosszú, de rövidtávon se nagyon lehet tervezni.
– Emiatt a bizonytalanság miatt mennyien hagyják el Abháziát?
– Mostanában már jóval kevesebben, mint a háború idején (1992. augusztus – 1993. szeptember). Nálunk több nemzetiség is él, görögök, észtek, németek, stb. Ők például akkor elmentek, mondván, ez nem az ő háborújuk. Sokan mentek Oroszországba is. Persze már maga az utazás sem olyan egyszerű nálunk.

– Akár abház állampolgárt is játszhatott volna Tom Hanks a Terminál című filmben?
– Igen. Hiába van nagykövetségünk például Caracasban, közvetlen járat híján az átszálláskor megállítanak bennünket, mert a határőrség rendszerében nem szerepel Abházia, az abház útlevél pedig nem számít érvényes úti okmánynak.
– Létezik erre valamilyen áthidaló megoldás?
– A legelterjedtebb az orosz útlevél, az abház lakosság 70 százalékának van. Viszont most már ennek a megszerzése sem olyan egyszerű, mint korábban. Mivel Oroszország elismeri Abháziát, tulajdonképpen ugyanolyan megítélés alá esünk, mint bármely más állampolgár, már nem jár nekünk a könnyített eljárás. Ugyanakkor nemcsak arról van szó, hogy nem utazhatunk, vagy hogy sok-sok ember izolálva van, hanem egészen konkrét problémákról is. Például ha valaki beteg és a szükséges műtétet csak mondjuk Németországban végzik, akkor egyszerűen nem tud elmenni a helyszínre. Éppen ezért most az abház útlevél elismertetése a világban az egyik legfontosabb célunk.
– Abházia államiságát elismertetni nagyon-nagyon hosszú távú terv?
– Nagyon kevesen vagyunk egy kis területen. Ilyen körülmények között az államiság kérdése csak egy a sok közül. Például az abház nyelv is probléma. Ez egy nagyon-nagyon nehéz nyelv, 64 betűvel. Tulajdonképpen gazdaságilag nem éri meg abházra lefordítani egy könyvet. Itt most nemzetközi bestsellerekről beszélek, például a Harry Potter sincs lefordítva abházra. Persze elsődleges célunk a teljes elismerés, a nemzetközi közösség részévé válás. Mert bár kis állam vagyunk, nagy lehetőségeink vannak. Például mezőgazdasági termékek értékesítése, vízgazdálkodás, turizmus, energia. Mindezeket azonban elismerés híján nem tudjuk hasznosítani.

– Hogy lehet úgy önálló államiságot építeni, hogy Grúziával nyílt konfliktusban vagytok, és éppen egy éve váltották le a tüntetők az elnököt?
– Ami a hatalomváltást illeti: Igen, tavaly valóban nagy tüntetések zajlottak a gazdasági és a szociális problémák miatt Szuhumban (A főváros abházul Szuhum, grúzul Szuhumi – a szerk.). Viszont az egész nagyon civilizáltan, különösebb összecsapás nélkül történt. Nagyon békésen sikerült lemondatni az elnököt. Az abház-grúz konfliktusban jelenleg Tbiliszinél a labda. Közösen el kellene fogadnunk egy erőszakmentes egyezményt. Grúzia viszont azt gondolja, hogy ezzel tulajdonképpen elismerné Abházia függetlenségét.
– Ilyen pici entitásként nem féltek attól, hogy Oroszország ugyanúgy annektálja Abháziát, mint a Krím-félszigetet?
– Bár sokan szeretik egy lapra tenni Ukrajnát és Abháziát, különösen Grúzia, viszont a két helyzet teljesen különbözik egymástól. Nálunk még az etnikailag nem abházok is jogos követelésnek tekintik a függetlenséget, hiszen nincs más pontja a világnak, ahol abházok élnének. Ráadásul az annektálás Moszkvának sem állna érdekében, sem gazdaságilag, sem etnikailag. Ugyanakkor az Európai Uniónak sincs semmilyen konstruktív ötlete, hogyan is lehetne Abháziát kezelni. Minél tovább húzódik ez a helyzet, annál nehezebb lesz megoldani.

Kiemelt kép: Orosz család az abháziai Gagra partjánál (Europress/AFP)