Mostohája elől menekült 15 éve a reptérre – azóta ott él

Ez a termetes , de gyermekarcú fiatalember 32 éves és 2000 óta ott él a nemzetközi repülőtér folyosóin, ahová árvaként egy reggelen érkezett meg autóbuszon, miután rettenetesen össszeveszett a mostohaanyjával. Azóta kisebb adományokból él és néha – fizetség fejében – elvégzi a repülőtéri alkalmazottak munkáját. Mindenki ismeri és ő is ismer mindenkit. Denis kedélyes, sokat mosolyog, de nehéz megérteni, mi motoz  a fejében. Mondatai rövidek, befejezetlenek, nem tud különbséget tenni egy hét és egy hónap között. Nem tud olvasni, pedig mindig ott van a hóna alatt egy újság. Semmit sem ismer, ami a repülőtéren kívül történik kedvenc csapata, a Corinthians meccsein kívül. Saját világában él, szüksége lenne egy pontos elmediagnózisra  – mondja a repülőtér pszichológusa.

A repülőtér minden szegletét ismeri, minden üzletet, a dolgozók pedig naponta készítenek neki egy szendvicset, kimossák a ruháját és megosztják vele otthonról hozott ételüket. Aprópénzért kisebb szolgálatokat tesz: sorban áll valaki helyett a pénztárnál, a bankban, vásárol. Kevés személyes holmiját a Vivo telefontársaság irodájában tartja. Rizset és babot eszik alapvetően és a McDonalds biztosít neki reggelente egy tejeskávét. ,,Jó lenne egy lakás, ahová kiléphetnák ebből az életből – mondja. De itt nyugton vagyok – teszi hozzá. Egy reptéri parancsnok minden évben Karácsonykor   befizeti egy szállodába, hogy rendes ágyban aludjon és jó helyen fürödhessen.

Senki sem zavarhatja el a repülőtérről, erről a meleg, tiszta, biztonságos helyről, amely ráadásul napi 24 órán át üzemel. Itt, ha betart néhány együttélési szabályt, nyugodtan láthatatlanná válhat. Hajnalban megy aludni, amikor már az utolsó óceánon túli járatok is megérkeztek. Ágya három karfa nélküli, összetolt szék, egy kék takaró és egy virágos párna –  a 2-es terminálon.

Ninxcsenek tervei, de egy saját házról álmodik, de azt nem tudja, hogyan kaphatná meg. A reptéri barátai szeretnék, ha egy normálisabb életet élhetne,  pedig fél elmenni innen, mert attól tart, egyszer majd nem jöhet vissza – mondja a Vivo telefontársaság alkalmazottja, ahová minden reggel behozza a takaróját és a párnáját.