A tini, aki nélkül talán fel sem bomlott volna a Szovjetunió

Úgy tűnt, kibillenthetetlen holtpontra jutott az amerikai-szovjet viszony Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov reykjavíki csúcstalálkozója után 1986 októberében. Akkor döntötte el poltika iránt érdeklődő ifjú Rust, tennie kell valamit a változásért.

Mivel éppen akkor végezte a pilótatanfolyamot, gondolta, repülőjével képzeletbeli hidat építhetne Kelet és Nyugat között. Akkoriban sok tizenévesnek voltak hasonló idealista elgondolásai, de Rust véghez is vitte azt – derül ki a BBC-nek adott korábbi interjújából.

1987. május 13-án közölte szüleivel, észak-európai körútra indul Cessna 172-es gépével, hogy lerepülje a profi jogosítványhoz szükséges óraszámot. Reykjavíkot és Bergent is érintve május 25-én érkezett meg Helsinkibe, ahol napokon keresztül mérlegelte tervét. Joggal volt ideges.

Akkor a Szovjetunióé volt a világ legnagyobb légvédelmi rendszere. Valamint alig öt évvel korábban lőttek le 269 utassal a fedélzeten egy dél-koreai utasszállítót a szovjet légtér megsértése miatt.

„Gondolkodtam, vajon tényleg megéri-e egy ennyire veszélyes vállalkozás. Végül arra jutottam, kockáztatnom kell.”

1987. május 28-án reggel indult Helsinkiből Stockholmba. A felszállás után fél órával változtatta meg az irányt, egyenesen Moszkva felé. A finn légiirányítók persze aggódni kezdtek nemcsak a rossz irány, de a rádiókapcsolat megszűnése miatt is. Nagy erőkkel fogtak a keresésébe, miközben ő éppen Észtország fölött repült.

Pár perccel azután, hogy a szovjet radarok észlelték, egy MiG közelítette meg a Cessnát.

„Balról érkezett és annyira közel jött, hogy láttam a két pilótát és persze a vörös csillagot a gép bal szárnyán.”

Ahelyett azonban hogy bármit is csináltak volna vele, érintetlenül hagyták és eltűntek a ködben.

A későbbi nyomozás során kiderült, hogy egy előző napi (május 27.) baleset és egy éppen zajló, az új pilóták kiképzésével kapcsolatos, biztonsági művelet okozott zavart a szovjet légvédelemnél. Így Rust több száz kilométert tudott megtenni a szovjetek további piszkálódása nélkül.

Eredetileg a Vörös tér kellős közepén szeretett volna landolni, ott azonban éppen akkor rengetegen ácsorogtak. Végül egy híd fölött ereszkedett le a Vaszilij Blazsennij székesegyház mellett. Később derült ki, hogy a híd általában kábelekkel volt behálózva, de azokat éppen előző nap szerelték le karbantartás miatt. A kábelek lehetetlenné tették volna a manővert.

Körülbelül este hétkor bújt ki pilótafülkéjéből Rust és közölte a körülötte gyülekező moszkvai tömeggel:

„Békemisszióra érkeztem Németországból.”

Miközben gratuláltak neki, értésükre adta, hogy nem Kelet-, hanem Nyugat-Németországból jött.
Miután a rendőrség magához tért a döbbenettől, a fiatalembert letartóztatták. Rust órákon át bizonygatta, teljesen egyedül érkezett Moszkvába. Sem beépített szovjetek, sem az aljas nyugat nem segített neki.

Sokak szerint ezt az alkalmat használta ki Gorbacsov arra, hogy megszabaduljon a reformterveit ellenző katonai hivatalnokoktól. Az tény, hogy pár nap múlva lemondatták a védelmi minisztert és a következő néhány hónapban több mint 150-en veszítették el állásukat.

Rust-ot végül négy év munkatáborra ítélték a szovjet légtér megsértése miatt. Az amerikai-szovjet viszony enyhülésével azonban 14 hónap után szabadon engedték. Bár nehezen viselte a börtönbüntetést, például nagyon lefogyott, a jelenleg pénzügyi elemző és jógatanár Rust kicsit sem bánja a kalandot:

„Meg vagyok róla győződve, hogy miattam sokkal gyorsabban vitte véghez a Peresztrojkát és a Glasznosztyot Gorbacsov, mint ahogy az nélkülem lehetséges lett volna.”

Főkép: Mathias Rust a moszkvai Vaszilij Blazsennij székesegyház mellett, 1987. május 28-án. (Wikipedia)