Az Afrikai Unió is magas szinten képviseltette magát – Dr. Nkosazana Dlamini-Zuma, az AU Bizottságának elnöke tartotta az egyik nyitóbeszédet. Ő is, és Martonyi János magyar külügyminiszter is azt hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy hazánk húsz év kihagyás után ismét felfigyelt Afrikára, és hogy Afrikára van is miért felfigyelni, hiszen – ahogy az elnök asszony beszédében elhangzott, rá kell jönnünk, hogy Afrika ma a világ legdinamikusabban fejlődő kontinense, és aki itt megjelenik, az sokkal többet profitálhat, mint a világ más régióiban. Balogh Sándor, az Afrikai-Magyar Egyesület elnöke beszédében tovább fűzte ezt a gondolatot azzal, hogy milyen fontos szerepe lehet ebben a nyitásban a Magyar Házak Afrika-szerte kiépülő hálózatának. A politika és a gazdaság mellett az oktatási együttműködésnek szenteltek még külön szekciót a szervezők, hiszen ez az a terület, amitől nagyon sokat várunk mi is, és sokat várnak afrikai partnereink is. António Miguel André, Angola oktatási államtitkára már azokat a konkrét területeket is megnevezte, ahol a magyar szakembereket várják. Kiss Norbert, a Közszolgálati Egyetem rektora pedig szintén konkrét elképzelésekkel lépett már elő egy olyan e-tanulási adatbázis létrehozásában, amellyel az afrikai országok közigazgatásának modernizálását segíthetnénk. A legnagyobb tapsot azonban mégsem ők kapták, hanem Joseph Bol Chan, a Dél-Szudáni parlament elnöke, aki maga demonstrálta, milyen fontos lehet az oktatás két ország kapcsolatában. Magyarul kezdte beszédét, hiszen az ELTÉ-n végzett, jó harminc évvel ezelőtt. Nem kevésbé zárta a szívébe a közönség Ghána külügyminiszter asszonyát, Hannah Tetteh-t, aki édesanyja révén magyar származású, és érzelemgazdag beszédben tette le a voksot a két ország kapcsolata mellett.
