Rákkeltő lenne Ferenc pápa kedvenc itala?

A mai, nem éppen könnyen induló reggelemen némi vigaszt jelentett, hogy egy sor ártalmas szenvedélyt száműzve az életemből, tiszta lelkiismerettel szopogathattam kellemesen kesernyés, forró matémat. Este ugyanis a teraszon olvasva nem ittam meg a kupica rumot, mert hát az rákkeltő, reggel lemondtam a pirítósról, mert az is rákkeltő, nem ittam kávét, mert a feketeleves akár gyomorfekélyt is okozhat, még kevésbé gyújtottam rá, hiszen az egyenesen koporsószeg, így boldogan iszogattam a matét. A mate ugyanis finom, ha kell, felpörget, ha kell, lenyugtat, jót tesz a központi idegrendszernek és az emésztésnek – egyszóval a főzet a testi szerelem gyönyörei mellett talán egyetlen egészséges szenvedély. Gondoltam én, egészen addig amíg meg nem nyitottam a BBC Mundo oldalát, és máris egy szempillantás alatt el lett tolva a jókedvem.

Ha ugyanis esetleg abba a hitbe ringatnánk magunkat, hogy a guaraník ősi teáját mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül fogyaszthatjuk, úgy bizony – legalábbis az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idevágó tanulmánya szerint – tévedtünk.

Az ügy akkor pattant ki, amikor az WHO szakértői néhány hete végre rászánták magukat, és nyilvánosságra hozták, hogy korunk legelterjedtebb gyomirtója, a glifozát “potenciálisan rákkeltő” vegyület. Idáig rendben is volna a dolog, pusztuljanak a GMO termények, menjen csődbe a Monsanto és térjünk vissza az egészséges biogazdálkodáshoz. Azonban a történetnek itt nincsen vége, a WHO ugyanis arról a tényről is lerántotta a leplet, miszerint a glifozátot a dél-amerikai – főként uruguayi, argentin, paraguayi és bolíviai – kultúrkör szerves részét képező yerba mate (Ilex paraguariensis) termesztéséhez is használják, következésképpen tehát a mate is rákkeltő. Ez utóbbi megállapítással még lehetne vitatkozni, hiszen a glifozát számos mindennapi táplálékunkként szolgáló növény termesztésénél is komoly szerepet kap, amelyek azonban nem kerültek fel a WHO fekete listájára.

Több fejtörése adhat okot, hogy a Nemzetközi Rákkutató Intézet (IARC) már 1991-ben megjelentetett egy tanulmányt, amely szerint a forró mate “2A” osztályú kockázatot jelent a fogyasztók számára. A “2A” kategóriával a gyakorlatilag a “valószínűleg rákkeltő” élelmiszereket jelöli az IARC, azonban az nem derül ki pontosan, hogy a mate a termesztéséhez használt vegyszerek, vagy az ital fogyasztási hőmérséklete miatt veszélyes. Tény, hogy nemzetközi átlagban a világon legtöbb matét fogyasztó uruguayiak körében a legmagasabb nyelőcső-rák előfordulásának valószínűsége, ami egy cseppet sem bátorító adat a matemániások számára.

Azért minden bizonnyal nincsen még minden veszve, hiszen az IARC érdekes módon más forrón, vagy legalábbis melegen fogyasztott italokat, így például a teát és a kávét a maténal alacsonyabb rizikót jelentő élelmiszerként kategorizálta. Logikusan végiggondolva a kérdést arra nem nehéz rájönni, hogy valószínűleg nem túl egészséges naphosszat 70-80 fokos vízzel forrázni emésztőrendszerünk felső traktusát, azonban mint sok más növényt, a matét is bizonyosan érdemes mértékkel és némi józan ésszel fogyasztani.

Bár a jó mate készítésének fortélyairól számtalan vélt vagy valós igazság létezik, az elfogadhatónak tűnik, hogy a főzetet 80 Celsius fokosnál nem melegebb vízzel kell locsolgatni, mivel a magas hőmérsékleten a növény kellemetlen, túl keserű ízt ereszt. A meglehetősen dögmeleg Paraguayban például a matét egyenesen hideg vízzel öntik fel, az így készült “terere” névre keresztelt ital kitűnő frissítőként szolgál. Több argentin táplálkozás-kutató szerint a mate kifejezetten egészséges ital – akárcsak a tea – hiszen egy vitaminokban és ásványi anyagokban rendkívül gazdag növényről beszélünk.

Dél-Amerikában továbbá a mate fontos társadalmi és kulturális szerepet tölt be. Akárcsak Olaszországban a kávé vagy a keleti kultúrák esetében a tea, a déli félteke eme szegletében a mate-fogyasztás összehozza a barátokat, a családot és a fél óra meghitt szürcsölés mellett lehetőség adódik egy jó beszélgetésre, ami lássuk be, nem kis dolog rohanó világunkban. Nem mellékesen egyébként a mate az első latin-amerikai pápa, Ferenc bevallottan kedvenc itala, ami annyira nem is meglepő, hiszen elvégre a Szentatya mégiscsak Buenos Airesben látta meg a napvilágot.

Miközben a WHO további vizsgálatokat ígér a matéval kapcsolatban, Argentínában a “zöld aranyat” nemzeti növény rangjára emelték, Uruguayban valószínűleg alig akad olyan halandó, aki ne eme aromás főzettel indítaná a reggelét, Paraguayban a kreszbe kellett foglalni, hogy vezetés közben bizony nem matézunk, részemről pedig e sorok pötyögése közben éppen a Pajarito cég új, boldóval, mentával és citromverbénával ízesített matéját tesztelem. Egy szó mint, száz, mint az élet sok más kérdésében, a mate esetében is a lényeg minden bizonnyal a mérték, hiszen akárcsak a jóból, a yerbából is megárt a sok.(Fotó:AFP)