„Minden afrikai, karibi vagy csendes- óceániai országból érkező politikus társamnak, aki a teremben ül, vannak hasonló történetei. A nők elleni erőszak, a női egyenjogúság kérdése minden országban jelen van, csak mindenhol másképp. Szörnyű belegondolni, hogy míg mi itt ülünk, addig a nők bántalmazása, ellehetetlenítése, megerőszakolása, lelki és testi terrorja tovább folyik! 23 éve vagyok politikus, 23 éve állok ki a nők jogai mellett. Elérkezett a változás ideje, ami leginkább a politikai akaraton múlik!”-mondta a barbadosi képviselő.
A szudáni képviselő asszony azt feszegette, az afrikai társadalmakban a férfiak által többnyire elutasított óvszer helyett nem lehetne-e alternatív megelőzési módszert kidolgozni, az UNDPF képviselője pedig levezette, hogyha családtervezésre 4,1 milliárd dollárt fordítanának a helyett, hogy szülésszabályozására és megelőző eszközök biztosítására 8,1 milliárdot fordítanak, munkájuk költséghatékonyabb és eredményesebb lehetne.
Gurmai Zita EP képviselő, a Női Fórum társelnöke kifejtette, hogy 2015, a Millenniumi Fejlesztési Célok megvalósulásának lejárta után az azt követő fejlesztéspolitikák kiemelt prioritásként kell, hogy kezeljék a női egyenjogúság, a nők jogainak és a nők foglalkoztatottságának kérdését. Mint kifejtette, a nők nemcsak – az elsősorban vidéki megőgazdaság- motorjai, gazdaság, hanem konfliktus megelőzésben, kezelésben is hatékonyak. A kpviselő meggyőződése, hogy ha több nő venne részt az oktatásban, ez a demokratizálódási és szociális folyamatokban is hamar eredményeket hozna. Mint mondta, ha „egy férfi tanul, akkor egy embertanul, de ha egy nő járja ki az iskolát, a társadalom taníttatik”.
Az expozékból kiderült, hogy igazságtalan, de igaz: a földön élő 1 milliárd, szegénységi küszöb, azaz 1,25 USD/nap alatt élő emberek 70%-a nő. Bár az afrikai mezőgazdaságban 80%-ban nők vesznek részt, nagyon ritka, hogy a föld az ő tulajdonukban is van. Továbbá bár a nők állítják elő és készítik el az ételt, gondoskodnak a mindennapi teendőkről, mint például a vízhordásról Afrikában, ők azok, akiknek a döntéshozatali rendszerben a legkevesebb szerep jut.
A feladat sok, az idő elérkezett.