Nyugati ételek, amik kifordulnak a japánok szájából
A japán konyha valljuk arról ismert, hogy sok furcsa, különös ételt tartalmaz, amiket a nyugati gyomor igen nehezen vesz be. Ez lehet a nyers hal, vagy a natto (erjesztett szójabab). Persze a japán kaja egyre népszerűbb nálunk, de nyilván sok része nem jelent még meg nyugaton. De vajon melyek azok az ételek, amiket a japánok nem bírnak elviselni?
Nézzük meg az érem másik oldalát. Jöjjenek azok a nyugati ételek, melyek a japánok gyomrából inkább visszafordulnak.
Cukor
Érdekes módon a listán az első a cukor. A túlzottan cukros ételek, reggeli gabonafélék, és jégkrémtorták vezetik a listát, ezeket szeretik a legkevésbé Japánban. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelik az édességet, sőt. A francia cukrászda igazi kuriózumnak számít, és számos helyen kínálnak nyugati édességeket, de a hangsúly a mennyiségen van. Míg mi mondjuk befalunk egy jó nagy szeret tortát, ott ez csupán olyan ízorgiát jelent, amiből bőven elég egy tenyérnyi. Az a tenyérnyi édesség viszont látványában, ízében képvisel értéket. Ha megfigyeljük a japán édességeket, azt tapasztaljuk, hogy bár használnak cukrot, a mennyiség, és a felhasznált alapanyagok mások. Sok édesség alapja a rizs, vagy az anko, vagyis a vörösbab-paszta, tehát a természetes alapanyagok. A hagyományos japán édességek kevésbé édesek, inkább kesernyések, vagy sósabb jellegűek, így lehet például édesség szójaszószból, vagy ecetben áztatott cseresznyefalevélből. Míg például a brit csokoládé íze édes, jellege krémes, a japán csoki inkább keserű, a mélyén zamatos. A japánok látják, hogy Nyugaton is megjelennek a zöld teás édességek. Japánban a zöld tea sosem édes. Általában a zöld teához kínálnak fel édességet, hogy kicsit enyhítsék a keserű ízt. A japánok tehát sokkal kevesebb cukrot fogyasztanak, talán ezért is őrzik meg versenysúlyukat.
A japánok valamiért nagyon nem szeretik, ha a rizst nagyon édes dologként tálalják fel. A brit rizsfelfújt például egyenesen elborzasztja őket. Valamiért nekik ez a rizs megszentségtelenítése. Mi pedig ugye imádjuk a rizsfelfújtat, a rizspudingot, és persze a tejberizst.
(Érdekesség: egy ismerősömet egy kínai barátja egyszer arról próbálta meggyőzni, hogy a rizst képtelenség tejben megfőzni, tehát a tejberizs fizikai képtelenség. Tudunk valamit, ha még a rizzsel is csodát művelünk. Persze nyilván a rizs fajtája, minősége sem mindegy.)
A zsír
Van egy másik szintén brit klasszikus, amit a japán emberek utálnak, ami nálunk is elég jellegzetes ételcsoportok közé tartozik. Ilyen a hurka, különösen a véres hurka, vagy a kolbász. Egy jó kis étkezés állhat hurkából, finom sült debreceni kolbászból, tojásból, pirítósból, szalonnából stb. Mind mind olyan ételből, ami zsíros és hizlal. De jó – nekünk. Úgy tűnik, hogy a japánok inkább nyelnek nyálkás erjesztett szójababot, mint a fenti ételeket. Ők tudják…
Következik a bűnelkövetők listáján a medvecukor. A medvecukor egy édesség, melynek alapanyaga az édesgyökér-kivonat, valamint gyakran az ánizsolaj.
Egy átlag japán utálja a medvecukrot. Ha mondjuk szereti is az édességet, tuti, hogy a medvecukor az, amitől hányingere lesz. Persze az japán ember nem rest nyers halat, pácolt, vagy sózott halbeleket fogyasztani, de a medvecukrot utálja. Miért? Az édesgyökeret a hagyományos ázsiai gyógyászatban gyógyszerként használják, így számukra ez olyan, mintha ricinusolajat nyelnénk.
Gyömbérsör
Éppen a medvecukor vezet el minket a következő kulináris élvezethez, amit nehezen vesz be a japánok gyomra: sör. Na jó, valójában sokan imádják a sört Japánban és egyre nagyobb a sörkultusz, főleg a fiatal generációk körében. Na és persze ott vannak a híres japán sörgyárak, mint az Asahi és a Sapporo. Amiről szó van az a root beer, vagyis a gyökér… vagyis a gyömbérsör. A japánok számára ez szintén olyan ízű, mint az orvosság, amit gyerekkorban az anyjuk próbál beléjük tuszkolni. Nézzünk meg egy videót, ahol japán emberek kóstolják az említett sört.
Abban van a vitamin
Végül itt van még egy dolog, amit ki nem állhatnak a japánok: a gyümölcshéj. Pedig hát ugye abban van a vitamin- ahogy nagyapáink mondják. Ha a japánok kezébe gyümölcs kerül, tuti, hogy előkerül a kés és elkezdik hámozni. Az almát, a szilvát, körtét, de még a szőlőt is. Egyébként nagyapáink nem tévedtek, tényleg a héjban van a legtöbb tápanyag. Japánban viszont nagyon félnek a baktériumoktól, amik megtelepedhetnek a gyümölcsön, így inkább nem eszik meg. Hát igen, lehet hogy meg kellen mosni.
Ezek tehát azok az ételek, amiket nem nagyon szeretnek Japánban, mi viszont nem könnyen mondunk le róluk. Jó étvágyat!
(Fotó:GettyImages, Wikipedia)