Oroszország lezárta a légterét a NATO előtt

Dimitrij Medvegyev orosz miniszterelnök ezen a héten visszavonta azt a rendeletet, amellyel Oroszország megengedte a NATO-nak, hogy orosz területeken keresztül hajtsa végre el az Afganisztánban szolgálatot teljesítő katonáknak utánpótlását.

Az Északi Elosztási Útvonal (Northern Distribution Network – NDN) a balti országokból indul, átmegy Oroszországon, majd  a közép-ázsiai országokban – Tádzsikisztánban vagy Üzbegisztánban – teherautóra rakják a katonáknak küldött utánpótlást. A mostani lépéssel Moszkva lényegében lezárja a szárazföldi és a kombinált (vasúti, közúti és légi) tranzitútvonalakat a NATO előtt. A lépést nem indokolták, de kétségtelen, hogy az ukrajnai válság miatt kialakult feszült orosz-nyugati viszony áll a háttérben. Habár Vlagyimir Putyin sokáig hezitált az út lezárásával kapcsolatban, végül engedett azoknak az orosz hangoknak, amelyek az engedélyek visszavonását követelték.

Az orosz légtér használatát az afganisztáni inváziót előkészítő, 2001-ben elfogadott 1386-os számú ENSZ BT határozat engedélyezte. 2008-ban az orosz parlament elfogadott egy jogszabályt, ami felhatalmazta a nemzetközi biztonsági erőket (ISAF) arra, hogy orosz vasúton is szállíthatnak maguknak nyersanyagot.  A határoztat a hivatalos 2014-es afganisztáni kivonulással érvényét vesztette, annak ellenére, hogy 12 500 külföldi – többségében amerikai – katona maradt Afganisztánban. Feladatuk elsősorban az afgán biztonsági erők kiképzése. Washington a tervek szerint 2016 végéig összes katonáját kivonja Afganisztánból. Azonban most ezeknek az erőknek az ellátása komoly problémát vetett fel, annak ellenére, hogy a Moscow Times szerint ezt az útvonalat „már hónapok óta nem használták”, de még mindig ez jelenti a legbiztonságosabb és legegyszerűbb utánpótlást.

Alternatíva keresése

Mind geopolitikai, mind gazdasági szempontból az NDN volt a legjobb útvonal. A közép-ázsiai országokban a Szovjetunió komoly infrastruktúrát épített ki, ami jól jött az 1979-es afganisztáni intervenció idején: számos útvonalat, katonai raktárt, légi bázist hoztak létre, ami akkoriban megkönnyítette a szovjet Vörös Hadsereg utánpótlását. Ezeket a katonai objektumokat a Szovjetunió összeomlása után függetlenné váló közép-ázsiai tagköztársaságok vezetései „karbantartották” és felújították. Ezeket az országokat is kényelmetlenül érintette az orosz döntés: Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán komoly összegeket kértek a „tranzitszerepért”, s most nem kevés bevételtől esnek el majd el. Habár létezik egy  Fekete-tenger – Kaukázus – Kaszpi-tenger – Közép-Ázsia – Afganisztán (NDN2) útvonal is, de ez sokkal költségesebb és nagyon sok országon kell áthaladni, amivel viszont jó sok időbe telik az utánpótlás megérkezése.

A legoptimálisabb alternatívának most a déli útvonal (SDN) vagyis Pakisztán tűnik, ami az előző opciónál jóval olcsóbbá teheti a szállítást. Ám ezt az útvonalat nem nagyon díjazzák az Egyesült Államokban, mivel Iszlámábád nem egyszer támogatta az afganisztáni tálibokat és igyekszik megosztani a közép-ázsiai országot (mivel a pakisztáni vezetés tart egy stabil és erős Afganisztántól, ami potenciális szövetségese lehet Indiának). Ezen felül ez az útvonal koránt sem lenne biztonságos: a legsúlyosabb összecsapások szinte mindig az afgán-pakisztáni határ mentén zajlanak és a legutóbbi, diplomatákat szállító pakisztáni helikopter lelövése is bizonyítja, hogy a terroristák rendelkeznek komoly légvédelmi fegyverekkel. Továbbá Iszlámábád egy ilyen utánpótlási vonal működtetésével „nyomást gyakorolhatna Washingtonra”, hogy az áthaladásért cserébe csökkentse az amerikai pilóta nélküli gépek (drónok) támadásait az ország területén.

A kép forrása: Europress/AFP