Moszkva mellett prédikálnak a papok Grúziában – interjú

– Milyen ma az orosz-grúz viszony?
– Barátságosnak semmiképp nem nevezném a kapcsolatainkat. Sajnos, Oroszország elfoglalt két grúziai területet, Dél-Oszétiát és Abháziát. Emellett folyamatosan bombáz bennünket az Eurázsiai Gazdasági Unió propagandájával – sikeresen. Támogatottsága egyre inkább növekszik a lakosság körében.
– Vannak erről felmérések?
– Igen, rendszeresen készülnek közvélemény kutatások. Ezek szerint 2013 novemberében a grúz társadalom 11 százaléka csatlakozott volna az Eurázsiai Gazdasági Unióhoz, 2014 áprilisában 15, három hónappal később 20, jelenleg pedig már 31, azaz Grúzia egyharmada.
– Az igaz, hogy a grúz ortodox egyház nagyban segíti az orosz propagandát?
– Igen. Vannak az úgynevezett közvetett (soft-power) eszközök. Most ezek közül az egyház és a civilszervezetek a legerősebbek. Nálunk az egyházat tekintik (körülbelül a társadalom 90 százaléka) a legmegbízhatóbb intézménynek. Ennek okát nehéz két mondatban összefoglalni. Egyrészt a társadalom nem nagyon bízik az egyéb intézményekben, elsősorban a parlamentben. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a szovjet ateizmus hosszú évtizedei után most újra szabad vallásgyakorlás van. Így a papoknak óriási szerepük van a közvélemény formálásában. Ők ezt meg is teszik, nagyrészük prédikál Oroszország mellett az istentiszteleteken. A civil szervezeteknek pedig régiós szinten van óriási befolyásuk. Azzal terelik az orosz, illetve eurázsiai piacok felé a helyi gazdákat, hogy ott nem követelnek tőlük különböző szabványokat, bizonyítványokat, stb.
– A közelmúlt egyik legnagyobb grúz belpolitikai eseménye a két héttel ezelőtti miniszterváltás. Tavaly nyár óta ez már a hetedik ilyen eset. Mi ennek a magyarázata?
– Valóban így van. Azt azonban hangsúlyoznunk kell, hogy nem minden alkalommal volt szó miniszterelnöki döntésről. Többször maguk a miniszterek mondtak fel. A környezetvédelmi miniszter például családi okokra hivatkozott. Ezek a hivatalos magyarázatok. A nem hivatalosak szerint Iraklij Garibasvili miniszterelnök (sokan a korábbi milliárdos miniszterelnök, egyben a kormányzó Grúzia Álom párt alapítója, Bidzina Ivanasvili lekötelezettjének tartják) és a távozók közötti ellentétekről lehet szó.
– Legutóbb a védelmi minisztert is leváltották. A Kaukázus történetében most először került női kézbe a tárca. A grúz hadügyminiszteri szék elfoglalása előtt Tina Hidaseli nemzetközi jogász a parlament Európai Integrációs Bizottságának volt a tagja. Új szerepével mennyire befolyásolhatja Grúzia uniós csatlakozását?
– Hidaseli korábban elnöke is volt az Európai Integrációs Bizottságnak. Igaz, csak hét napig. Ez volt eddig a legrövidebb elnöki ciklus egész Európában. Mostani hadügyminisztersége szerintem egy kétélű fegyver. Egyrészt miniszterként nagyon sokat tehet az országért, másrészt viszont az egyik legerősebb tagját veszítette el vele a bizottság.
– Ha már uniós bizottság, mit vár Tbiliszi a küszöbönálló Keleti Partnerség csúcstalálkozótól?
– Személy szerint, Grúzia esetében, én túl sokat nem várok Rigától. Ami most nekünk igazán fontos, az a vízum-liberalizáció. Bő egy hete közölt egy riportot az Európai Bizottság, hogy nagyot léptünk előre a folyamatban, viszont még mindig vannak apróbb hiányosságok.
– Mikorra válhat vízummentessé Grúzia?
– Jelenleg az a feladatunk, hogy az év végéig teljesítsük az uniós előírásokat, reformokat vezessünk be, például a bevándorlással, a terrorizmussal, az állampolgársági jogokkal, stb. kapcsolatban. Ha minden jól megy, jövőre már vízummentesek lehetünk. Viszont ez egyáltalán nem garantált. Ez a legoptimistább forgatókönyv.
– Mit vár a csúcstalálkozótól, ha egészében nézzük a Keleti Partnerséget?
– Őszintén szólva, nem sokat. Lehetőségem volt látni a rigai-csúcs alapdokumentumát. Ha valaki nem tudja, hogy Ukrajnában harcok vannak, akkor ebből a beszámolóból sem fogja megtudni. Már pedig ez egy elég nagy hiányosság, a háború elismerése nélkül egyszerűen értelmezhetetlen a jelen.

Kép: Tbiliszi (Europress/AFP)