A nap, amikor Torreón lakói elmentek kínaiakat gyilkolni

Aztán hallgattak róla. Senkinek nem állt érdekében, hogy bárki ismertesse a külvilággál a történteket. Hallgattak az archívumok is – szinte semmi sem maradt erről a gyászos hétfői napról.

Mint Carlos Castañón Cuadros kutató mondja, mintha megállapodtak volna arról, hogy ezt elhallgatják. Senki sem akart szembesülni a történtekkel és a legjobb módja egy esemény elhallgatásának, ha nem említik, nem beszélnek róla és feledésbe merül.

A gyilkosságra  a Mexikói Forradalom dicső napjaiban került sor: hat hónapon keresztül halmoztak győzelmet győzelemre a felkelők csapatai. Porfirio Díaz  kormányának alakulatai szinte már az egész mexikói északot elvesztették – csak néhány várost ellenőriztek már. Egyik ilyen város volt Torreón, egy fejlett  mezőgazdaságú és gyapottermeléséről is híres vidék központja.

Itt telepedett le számos kínai család, elsősorban Kanton tartományból, mások pedig a kaliforniai rasszizmus ellen menekültek ide. Abban a gyászos évben, 1911-ben 600 főt számlált az itteni kínai közösség: többségük kereskedő, paraszt vagy mosodákat működtető munkás volt. De voltak közöttük pénzes emberek, és ők alapították meg az első városi bankot is.

A fenti napon mintegy 2000 forradalmár érkezett a városba, a szövetségi kormánykatonák pedig elhagyták a terepet. Több órán keresztül nem lehetett tudni, hogy ki vezeti a várost, nem volt kormánya a településnek.

Ekkor megindult a lakosság, hogy kifossza az üzleteket, házakat, szomszédaikat. Különös haraggal fordultak a kínai üzletek ellen. Haragjukban azzal vádolták meg a kínaiakat, hogy összefogtak a kormánykatonákkal, mivel szerintük a harcok során a kormányerők a kínaiak házaiból tüzeltek a felkelőkre. Senki sem tudta bizonyítani ezt az állítást. Annyi azonban biztos, hogy néhány óra alatt a fosztogatásból a kínaiak elleni leszámolás lett: nem számított, nőről vagy gyerekről van szó, a szablyák tették a dolgukat. A gyilkolás módja pedig nem harcot mutatott, hanem mérhetetlen gyűlöletet, kegyetlenséget.

Mi történt? A kutatások azt mutatják, hogy az egész Amerikai kontinens a xenofóbia, a rasszizmus, az idegengyűlölet légkörében élt, gyűlölték a bevándorlókat – különösen az ázsiaiakat és az arabokat. Volt egy olyan állama Mexikónak, Sonora, ahol a kongresszus határozattal tiltotta meg a mexikóiak és a kínaiak közötti házasságot. S a példa ragadós volt, talán azért is, mert az időközben elnökké lett Plutarco Elías Calles éppen sonorai volt. S nem kevés képviselőt ültetett a parlamentbe.

A helyzet Torreónban különösen éles volt, mivel innen származott a magonisták – idegengyűlölők – egyik vezére, Ricardo Flores Magón anarchista, aki azt bizonygatta, hogy a kínaiank elveszik a munkát a mexikóiak elől. S ez haragot keltett. Azon a reggelen több mint 300 kínait öltek meg.

A kínai kormány vizsgálatot és jóvátételt követelt : bár Francisco I. Madero kormány ezt meg is ígérte, az elnököt azonban 1913-ban megölték. A megmaradt kínai családok elmenekültek Torreónból és az esemény lassan feledésbe merült. Idén először került a nagy nyilvánosság elé a torreóni gyilkosság – Mexikóvárosban, a Tolerancia és Emlékezés Múzeumában.